Egy falat a bejgliből, csak mert anya olyan szeretettel kínálja. Még egy pogácsa a céges karácsonyi bulin, mert mindenki más is vesz. Vagy épp ellenkezőleg: inkább semmit, mert „ma már túl sok volt”. Ismerős? Az ünnepi időszakban az evés ritkán szól kizárólag az éhségről. Sokkal inkább az érzelmekről – kimondottakról és kimondatlanokról egyaránt.
Karácsonykor sűrűsödik minden: elvárások, családi szerepek, régi sérelmek, túlterhelt napok. Nem csoda, hogy ilyenkor az étel gyakran vigasz, jutalom, feszültségoldó – vagy épp önkontroll-eszköz lesz. A pszichológia ezt érzelmi evésnek nevezi, és a szakértők szerint az ünnepek alatt különösen könnyű belecsúszni.
Amikor nem a gyomrunk dönt
Cornelia Fiechtl pszichológus a német Cosmopolitannak adott interjújában mesélt arról, hogy az evés valójában sosem csak biológiai szükséglet. Olvass még a témában
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
Négyféle „részeg típus” létezik, te melyikbe tartozol?
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Az étkezés eleve társas esemény: közösséget teremt, biztonságot ad, kapcsolódást jelent.
Gondoljunk csak a hosszú családi vacsorákra vagy a baráti brunchokra.
A gond ott kezdődik, amikor az étel érzelmi pótlékká válik. Amikor nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert feszültek, szomorúak, unatkozunk – vagy épp meg akarunk felelni másoknak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
