Emlékszem, régen minden ismerősöm arra irigykedett, hogy milyen összeszedett vagyok. Én is büszke voltam rá, és sokszor nem is értettem, mások hogyan tudnak elkésni, elfelejteni valamit, vagy egyszerűen csak szétesni a napi teendőkben. Mindenemnek megvolt a helye, minden napomnak a menetrendje, és úgy éreztem, teljes kontroll alatt tartom az életemet. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton rohanok. Elhagyom a dolgaimat, elnézek egy időpontot, elfelejtek ezt-azt, és már egyáltalán nem vagyok az a nyugodt, szervezett ember, akinek korábban láttam magam. Egyre több mindent csináltam, de egyre kevesebbre emlékeztem belőlük. És akkor jött el az a pillanat, amikor kimondtam: elég. Ideje lassítani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






