A karácsony időszaka sokak számára az egyetlen olyan időszak, mely valódi, szeretettel teli órákat ad, és talán ráérünk foglalkozni egymással. Ez egy olyan időszak, melyben a család szentségét nem írhatja felül a munka, a szeretet fontosságát kétkedés nélkül kénytelen elfogadni mindenki. Éppen ezért ezekben a napokban nem csupán Jézus születését ünnepeljük…
A család gyógyulásának kezdete lehet
Karácsonykor többnyire „menetrend” van, hiszen olyan találkozóknak is bele kell férnie az időbe, melyekre máskor nem jut idő.
A szervezettség érdekében sokan söprik félre azoknak ismerősöknek a meglátogatását, telefonon való üdvözlését, akikkel az év folyamán kevesebbet találkoznak.
Ez „helyén” van akkor, ha önzőek vagyunk, saját komfortérzetünket kívánjuk maximalizálni.
Mégis, gondoljunk bele: gyerekkorunkban milyen öröm volt ránézni egy-két hétig a központi helyre kirakott képeslapokra, melyeket a rég nem látott rokonoktól kaptunk.
Gondoltak ránk. Ezért fontos, hogy mindenkivel – legalább egy képeslap erejéig – tudatni kell: gondolok rád, nem vagy idegen számomra.
A lélek gyógyulásának kezdete lehet
Az emberi kapcsolatainkat felélesztve lelkünk is gyógyulásba kezd.
A lelkiismeret egy kicsit megpihen, van időnk elmélkedni az elmúlt időszakról: mit értünk el, milyen áron, milyen utakon, kik valóban részesei életünknek.
Ilyenkor érdemes megbocsátani, a megbocsátást gyakorolni, haragosainkat kiengesztelni pár jó szóval.
Érdemes a bocsánatkéréseket erre az időszakra időzíteni, hiszen mindenki könnyebben teszi félre bántódását. Van arra idő és lélek, hogy a sebeket összeforrasszuk.
Karácsonykor kicsit bensőségesebben látjuk a világot, több időnk is van arra, hogy mindezt valamilyen módon, önkifejezés által „állandósítsuk”.
Ilyen lehet a napló írásának elkezdése, a rajz, vagy bármi más, ami segít magunkban meglátni a lényeget.
A spiritualitás fontossága
A spiritualitás – legyen katolikus, ortodox, vagy épp más utak – fokozottan előtérbe kerül.
Nyitottabbak vagyunk a szeretetre, így minden másra is, melyhez a szereteten keresztül visz az út.
Mindenki lelkileg mélyebb időszakot él meg egy időben(!), mely lelki kapcsolatot botorság lenne veszni hagyni. Minden lakásban ott van a legfontosabb spirituális eszköz, a gyertya.
Nyugodtabb zenéket hallgatunk, érzelmeket nyitogató filmeket nézünk, megkapjuk „ajándékba” az időt, mely a mélyen zajló lelki változásoknak adhatnak teret.
Érdemes az érzelmeket „családi szervezettségben irányítani”.
Nagy, esti sétákkal, a templom meglátogatásával, halk és folyamatos meditatív zenékkel. Így az egész család „egy úton kezd el járni”.
A test gyógyulásának kezdete
Ha a lélek elindult a gyógyulás útján, a test is követni fogja. Érdemes erre rátenni egy „lapáttal”, és tenni valamit az egészségünkért.
Őrültség ilyenkor méregtelenítésbe, fogyókúrába kezdeni, viszont mindenképp érdemes mozogni, sokat inni – természetesen vizet –, gyógyteázni.
Ne tudjuk le egy rövid esti sétával, hanem menjünk el egy egész napra sétálni, kirándulni. Reggel kezdhetjük a napot aktívan, mondjuk futással, komolyabb tornával.
A lényeg a rendszeresség, azaz mindennap, ugyanabban az időben. Ezek után nyugodtabbak leszünk, könnyebben tesszük le az elmúlt időszak feszültségét.
Nem lesz lelkiismeret-furdalásunk a sok étel miatt, és könnyebben kialakítható egy jövőbeli rendszer – hiszen mindezt rövidített formában átvihetjük a következő év hétköznapjaiba is.
Ébredj! Dobd félre a „paranoiát”!
A hétköznapokat többnyire úgy éljük meg, hogy télen minden bacilus, vírus csak arra vár, hogy ránk vesse magát.
Ha hisszük, hogy mindennek van rezgése, és hozzávetjük a tényt, hogy a bacilusok és vírusok nem mindig és nem mindenkit betegítenek meg, akkor a félelem, harag, aggodalom az, ami teret enged nekik.
Ezáltal válunk fogékonyakká a betegségekre. Tehát, a karácsonyi időszakot jellemző viszonylagos nyugalom, lelki megújulás időszaka tökéletes arra, hogy megerősítsük magunkat lélekben, új, előre mutató elhatározásokat kezdjünk érlelgetni.
A karácsony a születés, és egyben a lélek ünnepe is. Ezáltal talán egy kicsivel több affinitásunk van a változásokra.
Ilyenkor is kell akarat, de talán több idő, több belső indíttatás van arra, hogy megtegyünk dolgokat, melyek később csak hasznunkra válhatnak.
