Anyuka, sokadjára
Wisdom, az albatrosz új csemetének „adott életet”, a február negyedikén kikelt kis fióka pedig a tudósok szerint már legalább a 35. apróság lesz, akit Wisdom felnevel, a jelek szerint pedig egy darabig még nem is kíván felhagyni az utódnemzéssel, mert teljesen aktív életet él, és az egészsége is kifogástalan.
A szürke-fehér madarat legújabb fiókájával nemrég lencsevégre is kapták egy vadasparkban a Csendes-óceán térségében, Japán és Hawaii között.
Wisdomot egyébként a tudósok még 1956-ban látták el azonosítóval, és azóta már több mint három millió mérföldet röpködött a partok és Hawaii között.
A helyi vadrezervátum szerint Wisdom nem csak azért különleges, mert ő a szervezet 90 éves fennállásának legöregebb madara – és ezzel valószínűleg a világrekordot is ő tartja – hanem azért is, mert az elmúlt három évtizedben folyamatosan rakott tojásokat, és nevelt fel fiókákat.
„Mint a legöregebb ismert vadon élő madár, Wisdom eddig is inspirálta a tengeri madarakat tanulmányozó tudósokat” – mondta el Dan Clark, a vadrezervátum munkatársa.
Clark azt is hozzátette, Wisdom repülése, illetve az a hatalmas távolság, amit eddig az óceán fölött megtett, hogy az elmúlt években elegendő ennivalót találjon magának és a fiókáinak, abban is segít, hogy többet megtudjunk a vizeink állapotáról, ami nem csak az albatroszokra, hanem az emberekre nézve is fontos. 
Az apuka ismeretlen
Wisdom fiókájáról egyelőre nem tudni, hogy milyen nemű, de az apa kilété is homály fedi. A Laysan albatroszok, mint amilyen Wisdom is, általában egy életre választanak párt és egyszerre egy tojást raknak, illetve egy fiókát nevelnek.
A tudósok azt azonban nem tudják, hogy vajon Wisdomnak egyetlen párja volt-e az évek során, vagy a fiókák több apától fogantak. Az albatroszok egyébként évekig is nevelik a fiókáikat, előfordul azonban, hogy miután egy madarat felneveltek, szünetet vesznek ki, és a következő évben nem raknak tojást.
A szemét jelenti a legnagyobb veszélyt
A Laysan albatroszok nagytestű madarak, ezért természetesen sok táplálékra van szükségük. A legnagyobb veszélyt számukra az óceánok szennyezettsége jelenti, az élelmükkel együtt ugyanis gyakran véletlenül a vízen úszó szemetet is lenyelik.
A Csendes-óceán kellős közepén született és fiatalon elpusztult fiókák gyomrában, akik életükben valószínűleg ember közelében sem jártak még, kutatók találtak már műanyagkupakot és öngyújtót is, de az óceáni halászatból visszamaradt eszközöket is gyakran találnak az elpusztult állatok testében.