Amint vége a rózsaszín ködnek, érkeznek a kapcsolathurkák – persze ez egy óriási sztereotípia, de viccen kívül (nyilván tisztelet a kivételnek), sajnos a kapcsolati elhízás valóban egy létező, rengeteg háztartásba beszivárgó probléma, és ha teljesen őszinte akarok lenni, valószínűleg ez az egyik legösszetettebb és legnagyobb kihívást jelentő téma a fogyással kapcsolatban.
Nemcsak a személyes érintettség, nemcsak a környezetem megfigyelése és nemcsak a kaja érzelmekhez való erős láncolódása miatt merem ezt a kijelentést tenni, hanem amiatt is, mert tudom, mennyire egyszerű beleesni ebbe a csapdába.
Gondold csak végig a folyamatot: a kezdetekkor nagyjából mindenki fogy, ez természetes; a szerelem, a lángolás, a bizonytalanság, az endorfin és az ismeretlen terep mind-mind olyan tényezők, amiktől rögtön eltűnik a kompenzálási igény. Ilyenkor minden, ami körülvesz bőven elég, sőt sokkal több, mint amit bármikor is akartunk volna… Aztán jön a kapcsolat.
A populáris nevén nászutas időszak után viszont elérkezik az a már nem annyira várva várt mélypont, amikor az ember már a másik mosolya helyett a hűtőben látja a megnyugvást – hátha talál valamiféle vigasztalást a hosszú, munkával töltött nap után. Hát igen.
Egyet hadd kérjek: ne érts félre! Attól még, hogy éppen kicsit eleresztetted magad, az nem azt jelenti, hogy a kapcsolatod rossz, vagy ellaposodott, vagy kihűlt, itt inkább az igények kielégítésének minél egyszerűbb módjára való törekvésről van szó (magyarán szólva: fáradt vagy, és fáradtan könnyebb a spájzban kotorászni és tévézni, mint beszélgetni). Persze nem kell mindennap két órát ülni egy terapeutánál vagy hallgatni a másik fáradalmait, de valahogyan rá kéne jönnöd, hogy mi az az apró rés, amit egy idő után csak a sajtos stangli tud betölteni.
És, hogy ez a szinglikre is igaz? Természetesen. Csak ők egy kicsikét könnyebben tartják magukat formában, hiszen nekik szombat este, sőt hétfő reggel – tehát gyakorlatilag bármikor – megvan rá az esélyük, hogy összefussanak valaki olyannal, akivel aztán egy évvel később együtt lehet punnyadni a kanapén. Ergo, ők egy kicsit motiváltabbak tudnak maradni a hétköznapokban, míg a kapcsolatban élő embereknek nem mindig egyszerű ezt abszolválni. De vegyük is át, hogy mik azok az okok, amik hízáshoz vezethetnek, ha az ember tartós – és még egyszer kihangsúlyozom, nem feltétlenül rossz – párkapcsolatban él.
Többé nem akarsz mindenkinek tetszeni
Hát igen, ez egy felszabadító gondolat, mégis komoly tintával nyomott pecsét: ha az ember nincs egyedül többé, akkor nem kell állandóan topformában utaznia a villamoson, és mivel a szeretett férfi imád minket meztelenül, “arról is le van a gond”.
Arról nem is szólva, hogy az általános jólléted és az önbizalmad is fennmarad hosszútávon, ha folyamatosan odafigyelsz magadra.
Más étkezési szokások
Ha összejöttél valakivel, aki tészta-és pizzaimádó, sosem sportol és a kedvenc elfoglaltsága a számítógép vagy tévé előtt üldögélés, te pedig sportos és paleo, vegán vagy keto életmódot folytattál a kapcsolat előtt, akkor igencsak érthető a nehézséged – együtt élni valakivel, akinek szögegyenesen mások a szokásai, mint neked, elég nagy kihívás.
Próbáljatok meg kompromisszumokat kötni: mozduljatok ki együtt, süss-főzz egészséges fogásokat – meg ne mondd neki, hogy cukormentes az a süti! Csak és kizárólag akkor, ha már megette, és ízlett is neki! Viccet félretéve, biztosan ő is tekintettel lesz a te igényeidre és arra, hogy neked ez a táplálkozási forma igenis fontos, néha pedig te is megehetsz egy szelet pizzát, abból nagy bajod nem lesz. Muszáj egymás felé közelednetek gasztro-téren is, de normális kommunikációval ez is megoldható.