Vannak klasszikusok, amiket egyszerűen illik ismerni, sőt azt is ciki beismerni, ha nem olvastuk el őket.
4/5 William Golding: A legyek ura
A legyek urával kapcsolatban sokan vetik fel, hogy az iskolarendszer rontja azt el az olvasóknak, amikor túl korán veszi fel a kötelező olvasmányok közé, csak azért, mert a szereplői gyerekek.
Bár a regény valóban egy csapat, szigeten rekedt angol iskolásról szól, korántsem ifjúsági kalandregény, annál sokkal komplexebb, a hatalomról, az emberi természetről és a társadalmak működéséről szóló történet.
Persze, kiskamaszként a legtöbben csak a disznófejig jutnak, aztán hagyják a csudába az egészet, és sokaknak sajnos később sem jut eszébe, hogy újabb esélyt adjanak a könyvnek, aminek nagyszerűségét felnőtt fejjel már jobban megértenék.
5/5 George Orwell: 1984
A Nagy Testvér mindent figyel, olajozott gépezet tartja működésben a diktatúrát, agymosás és gondolatrendőrség…
Orwell disztópiájára olyan sokan és olyan gyakran hivatkoznak, hogy néha úgy tűnhet, az égadta világon mindenki olvasta ezt a könyvet…
Pedig ha megkérdeznénk, hogy egyáltalán mi a történet, hogy kezdődik és hová jut a könyv, vagy csak azt, hogy milyen vastag, valószínűleg sokan zavarba jönnének.
Tény, hogy Orwell egy méltán ismert és sikeres szerző, de az is biztos, hogy sokkal többen tesznek úgy, mintha ismernék a regényeit, mint ahányan azok vannak, akik tényleg el is olvasták őket.
