Én ’79-es vagyok, és mindig tudtam, hogy valami sántít, mert nem éreztem semmilyen közösséget a nálam mindössze pár évvel idősebbekkel, a fiatalabbakkal pedig már pláne nem. A cégnél, ahol több mint tíz évig dolgoztam, két velem egyidős kollégám volt és velük sokszor éreztük úgy, hogy picit másként vélekedünk bizonyos dolgokról, vagy másképp állunk egyes feladatokhoz, mint idősebb vagy fiatalabb munkatársaink.
Egyszer nevetve pont arról beszélgettünk, hogy ez biztos generációs szakadék, és viccből rákerestünk a neten a mi korosztályunkra. A legnagyobb meglepetésünkre rengeteg külföldi cikket találtunk, mely mind a gyanúnkat igazolta. Bizony, a mi generációnk egy kicsit köztes, van benne az előtte levőből és az utána következőből is.
A Xennial szó a Generation X és a Millenial szavak összevonásából jött létre. Az ebbe a csoportba tartozó, nagyjából a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig-közepéig született emberek azért nem passzolnak igazán sem az X generációhoz, sem az ezrefordulósokhoz, mert gyerek- és fiatalkoruk még analóg volt, felnőttkoruk pedig már digitális.
Ez annyit jelent, hogy kiskorunkat mobiltelefon, számítógépek, internet és mindenféle kütyük nélkül töltöttük. Emlékszem, az általánosban évfolyamonként maximum egyetlen gyerek akadt, akinek volt valami külföldről kapott kvarcjátéka. A mai gyerkőcök csak néznének, hogy mi ez a gagyi játék, akkoriban pedig egy ilyen maga volt a csoda. Én és a korombeliek még bizony átmentünk a barátainkhoz egy „Csókolom, Andi lejöhet játszani?” felkiáltással, mert otthon nem igazán volt semmi, amivel elszórakoztathattuk volna magunkat. A szüleink maximum hétvégén értek rá velünk társasjátékozni, emlékszem, szinte ünnepnap volt, amikor elővettük a Gazdálkodj Okosan-t. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
