Szép dolog a segítőkészség, de mint mindent, még ezt is túlzásba lehet vinni. Ahogy a mesebeli soha felnőni nem akaró Pán Péternek is akadt egy fáradhatatlan segítője, Wendy, úgy a hétköznapokban is léteznek az örök csendestársak.
Az említett mesehősről, Pán Péterről biztosan az is hallott, aki nem ismeri a mese történetét, de nem lennék meglepve, ha Wendyről nem mindenki tudná, kicsoda is pontosan. Ő az örökké gyerekként élő Péter barátja, szerelme, aki minden helyzetben segíti a fiút és gyakran helyrehozza a baklövéseit. A pszichológiában ismert fogalmak a Pán Péter és a Wendy szindróma, Dan Kiley pszichológus könyvet is írt a témában.
Disney páros a valóságban
Előbbi azokat a férfiakat jelöli, akik halogatják a felnőtté válást, családalapítást és akár nárcisztikus jegyeket is hordozhatnak magukban. Vágynak a rajongásra, elismerésre, hajlamosak magukat túlértékelni, miközben valójában bizonytalanok. Ezt a belső bizonytalanságot csökkenteni és közben folyamatosan a másik hiúságát legyezgetni kevesen képesek. A Pán Pétereknek tehát mindezért szükségük van egy megfelelő társra, egy Wendyre.
A Wendy típusú nő kevés önbizalommal rendelkezik, saját értékét abban látja, hogy a párját kiszolgálja, róla gondoskodik.
Mindezt örömmel teszi persze, csak nem veszi észre, hogy mindeközben saját igényeit háttérbe szorítja és a másik központba helyezésével annak egóját és éretlenségét táplálja. Így bár látszatra kiegészítik egymást, valójában senki sem fejlődik ebben a kapcsolatban.
A minden felelősséget magára vállaló, partnerük helyett minden feladatot ellátó nő amolyan anyafigura, aki mellékszereplőként meghúzódik a háttérben. Sok esetben szakmaként is olyan tevékenységet választ, amelyben másokat segíthet, gondozhat. Nem tud nemet mondani senkinek, úgy érzi, akkor hasznos és elismerésre méltó, ha minden ember kívánságát teljesíti, ha másokért dolgozik.
A Wendy-lét egyenes út lehet a kiégéshez
A környezet gyakran a távolból elismeri ezt a nagy fokú önfeláldozást, miközben maga a segítő szép lassan kiég, kiüresedik, nem egyszer magányosnak érzi magát. Nem véletlen, hiszen az energiát, amelyet másokra fordít, nem viszonozza senki. Nnem kapja vissza amit ad, és mivel magával közel sem törődik annyit, elfárad, kimerül.
Nem csak párkapcsolatban lehet valaki Wendy. Aki túllépi az egészséges határt mások segítésében és kórosan sokat foglalkozik a többiek bajával, jóllétével, miközben saját igényeit, vágyait elnyomja, a Wendy szindróma tüneteit mutatja. Nehezíti a helyzetből való szabadulást, hogy az érintett nem látja, miben van benne, nem veszi észre, ha kihasználják segítőkészségét, önzetlenségét.
A háttérben húzódó önbizalomhiány miatt azt gondolja, hogy ha nem így viselkedne, senki sem szeretné. Úgy hiszi, folyton tettekkel kell bizonyítania másoknak és csak ilyen módon érdemelheti ki az elismerést. Amíg nem tesz szert nagyobb önbizalomra és nem hiszi el, hogy csak önmagáért – mindenféle kényszeres bizonyításvágy és önfeláldozás nélkül – is lehet őt szeretni, addig nincs kiút ebből a helyzetből.