Noha veszélyesnek tűnik, a daoliao, amelyet „késmasszázsnak” vagy „késterápiának” fordíthatunk, úgy vélik, fizikai és érzelmi gyógyító képességekkel rendelkezik, és több mint 2000 éve jelen van a kínai orvoslásban.
Mai követői szerint legelőször az ókori Kínában kezdték el használni ezt a masszázsfajtát a helyi szerzetesek. Japánba a Tang-dinasztia idején, több mint 1000 évvel ez előtt terjedt el, majd az 1940-es években a kínai polgárháború után Tajvanon is megjelent.
Kínában és Japánban ma már nem egyszerű olyat találni, aki késmasszázzsal foglalkozik, ám Tajvanon az utóbbi években ismét elkezdett feléledni a tradíció, az emberke pedig a modern élet problémáira, egészségügyi panaszokra és stresszre keresnek megoldást a késmasszázsban.
A masszázs során a kések „qi ajtókat” vagy nyomáspontokat céloznak meg, hasonlóan a kínai orvoslás más típusaihoz, például az akupunktúrához, megnyitva ezzel a csatornákat a testben áramló energiák előtt. De masszőrök úgy vélik, hogy az acél pengéknek más, láthatatlan ereje is van: egyesek szerint a hagyományos kezelések során a páciensek negatív energiája, rossz karmája átkerül a masszőrre, aki ugyan segít az asztalon fekvőnek megszabadulni a kedvezőtlen hatásoktól, azonban az érintés útján óhatatlanul felvesz belőlük valamennyit. A daoliao gyakorlói hisznek benne, hogy az acél pengék megakadályozzák ezt az energiaátvitelt. Olvass még a témában
