Akár két gyereked van, akár több, valld be, hogy van egy kedvenced.
Egy 2016-os kutatás szerint az anyák 75 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy közelebb érzi magát valamelyik gyerekéhez, míg az apukáknál ugyanez a szám 70 százalék volt.
Ahogy a mondás tartja, kétféle szülő létezik: olyan, akinek van kedvence és az, aki nem vallja be.
Természetesen elhisszük, hogy a legtöbb szülő egyformán szereti az összes gyerekét és nem bánik velük velük megkülönböztetően, azonban vannak okai annak, ha valamelyikükhöz közelebb érzi magát. Ez gyakran a születési sorrend miatt van, hiszen sokszor vagy a legelső gyerek favorizált, vagy a legfiatalabb a kiskedvenc. Többek között ezért is létezik a „középső gyerek szindróma”.
A gyerek neme szintén számottevő lehet, hiszen az „apa kicsi lánya” és „anya kicsi fia” nem véletlenül gyakori frázisok, ugyanakkor is gyakori, hogy anyuka a kislányát, az apa pedig a fiát részesíti előnyben, mert jobban megértik egymást. A gyerekek kora is meghatározó, hiszen egy tündéri hatévest könnyebb szeretni, mint egy lázadó tinédzsert.
Egyéb faktor lehet ebben a kérdésben a szülő személyisége, közös élményeik és habitusuk, hiszen a gyerek visszatükrözi anyja vagy apja saját személyiségének egy részét, legyen az jó vagy rossz.
Nem meglepő, hogy a szülő azzal a gyerekkel szeret több időt tölteni, amelyik mellett sikeresebbnek érzi magát mint anya vagy apa.
Az is előfordul, hogy azért preferált – vagy éppen ellenkezőleg, azért mellőzött – az egyik gyermek, mert a szülőt egy már elhunyt rokonára emlékezteti, például saját szeretett apjára, vagy egy undok nagynénire.
Ahogy a családok is folyamatosan fejlődnek, új tagokkal gyarapodnak és elveszítenek személyeket, a gyerekekkel ápolt kapcsolati dinamika is változhat. Lehet hogy a kicsiként favorizált gyermek – a szülő számára – problémás, elviselhetetlen tini lesz, vagy éppen fordítva, egy rosszcsont gyerekből válik felelősségteljes fiatallá.
A gyerekek megérzik és tisztában vannak vele, melyik szülő melyik testvért szereti jobban és ha ez nagyon feltűnő, vagy a gyerek érzékeny rá, akkor negatív hatása lehet a családra nézve.
Ez megnyilvánulhat komoly testvéri rivalizálásban, rendszeres családi konfliktusban és extrém esetben eredménye lehet az alacsony önbizalom, ivás, drogozás, szorongás és depresszió is.
A mellőzött gyerek a szülő iránti neheztelést a felnőttkorba is átviheti, ezért ha úgy érzed, a te családodban is hasonlóan komoly következményei lehetnek ennek, akkor keress fel egy pszichológust, mielőtt jobban eldurvul a helyzet.
Minden családban jelen van a favorizálás
Ha tehát bűntudat mardos, amiért a lelked mélyén van egy kedvenc gyereked, ne legyen, mert egyrészt teljesen természetes reakció, másrészt ez a jövőben még változhat. Vigasztaljon az is, hogy vannak olyan szülők, akiknél mindenki látja, hogy teljesen egyértelműen preferálja egyik gyermekét, ő maga viszont határozottan visszautasítja ezt a vádat, mert tagadásban él.
A favorizálás minden családban jelen van és ez normális, csak arra kell törekedni, hogy minden gyerekünkkel ugyanannyit foglalkozzunk, mindnek ugyanannyi segítséget adjunk és mindegyikért ugyanannyi áldozatot hozzunk.
Emberek vagyunk, ezért ha azon kapod magad, hogy éppen egy kicsit több időt, ajándékot vagy szeretetet adtál a kedvenc gyermekednek, ne ess kétségbe, ettől még messze nem vagy rossz anya. Inkább légy büszke magadra, amiért észrevetted ezt és a többi gyerekednek is adj egy kis extrát, hogy helyrebillenjen a mérleg.