Télen sokan szívesen etetik a madarakat. Néha még sajnálkoznak is azon, hogy bírják szegények ezt az irdatlan hideget, legszívesebben beengednék őket a lakásba is. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Magyarországon telelő madarak jól fel vannak készülve a téli hidegre. Persze nem ártunk vele, ha csupa jó szándékból madáreleséggel kínáljuk őket, de érdemes néhány alapvető fontosságú szabályt ismernünk, különben nagy kárt okozhatunk.
A tavasz beköszöntével már ne etessük a madarakat!
Főként a rovarevő példányokra igaz, hogy felhagynak a vadászattal, ha könnyen elérhető magvakat találnak a közelben.
Költés után pedig hajlamosak szintén magvakkal táplálni az utódaikat, amit viszont a fiókák képtelenek megemészteni és ez a fulladásukat okozza.
A tartós fagyok elmúltával bízzuk a dolgot profikra: a madarakra. A természet pontosan tudja, mikor és milyen típusú élelemre van szüksége az állatnak, ebbe beleavatkozni nem szerencsés.
Semmiképp se adjunk nekik pékárut, pattogatott kukoricát, chipset
Nagyobb városokban kedvelt hétvégi szórakozás családosan kimenni a közeli patak vagy tó partjára és az emberi fogyasztásra már nem alkalmas kenyeret a vízi madarak elé dobálni.
Az állatok persze örömmel fogyasztják, pedig a kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását is okozhatják.
Míg a csak alkalmilag, kis mennyiségben elfogyasztott morzsák (buszmegállóban, tereken, pékségek közelében) nem okoznak súlyosabb betegséget a csipegető madaraknál.
A vízimadarakat egyáltalán ne etessük!
A vízimadarak etetése az emberek fejében valami okból kifolyólag szorosan kötődik a kenyérhez – jegyzi meg Orbán Zoltán madárszakértő a Madárbarátok könyvében. Sajnos az etetés következményeként előfordul, hogy egyes helyeken, főként a városokban akár hónapokon át magas szénhidrát- és energiatartalmú étken élnek az állatok.
Közben jelentős részben vagy akár teljesen felhagynak a természetes táplálkozással. A nem megfelelő táplálékot fogyasztó fiatalok visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el, ami röpképtelenséget okoz. A szakértő szerint az etetés, különösen a nyáron megkezdett, majd ősszel és télen is folytatott etetés az ösztönös túlélési viselkedést írja felül.
Az etetőhelyek közelében felnövekvő fiókák ősszel nem vonulnak el, szüleikkel együtt helyben maradnak. Ezzel az etetés őszi-téli folytatására késztetik a szükséges ismeretekkel nem rendelkező embereket, akik nincsenek tisztában azzal, hogy a madarak azért „éhesek”, mert a nyári etetés hatására ellustultak vagy már legyengültek, betegek. Az elmúlt hónapokban számos hattyú vesztét okozta, hogy az etetés miatt nem repült el és a téli hidegben a lábánál fogva a tóba fagyott és éhen pusztult.
Etető helyett tegyünk ki madárodút!
Márciusban és áprilisban már megkezdődik a madaraknál a párválasztás, amit hangos énekléssel adnak a tudtunkra. Az énekesmadár fajtájától függő odút kihelyezve, általában déli tájolással akár évente kétszer is végig nézhetjük, hogyan fejlődik egy madárcsalád.
Megható látvány, ahogy a kikelt fiókákat a szülők fáradhatatlanul etetik reggeltől estig, naponta akár több százszor is megtéve az utat az odú és a táplálékforrás között.
Alig egy hónap múlva pedig szemtanúi lehetünk, ahogy a kismadarak elhagyják a dobozt, s bátortalanul, de annál elszántabban megteszik az első szárnycsapásaikat a nagyvilágban.
A madármentés szabályait tartsuk be!
Kevesen tudják, de rendkívül ritka, hogy egy fióka véletlenül essen ki a fészekből. Legtöbbször a szülő az, aki kilöki onnan és erre bizony nyomós oka van. Emberi szemmel nézve szívtelenségnek tartjuk persze, de a madárvilágban ez a túlélést jelenti. Ha kevés a táplálék, fejletlen, beteg a fióka vagy az egyik szülő elpusztult, akkor egy vagy több fiókától megválik a tojó. Ritkább esetben a forróság okozta stressz miatt történik ez meg.
Ha mégis ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy megmentsük a fűben jajveszékelő kismadarat, mindenképpen forduljunk szakemberhez. Emellett készüljünk fel arra, hogy egy kismadarat óránként kell itatni és etetni, de csakis a számára megfelelő táplálékkal, különben elpusztul.
