A másik életének tisztelete
A saját anyukámhoz, barátaimhoz sem nyitnék így be soha. Nemhogy egy albérlőhöz, aki jogszerűen tartózkodik az ingatlanban. Főleg, hogy nem volt leegyeztetve az időpont.
Nem tudom felfogni, hogy ki az, akinek normális, hogy ha valaki nem nyit ajtót, akkor megpróbál bejutni.
Ez a helyzet is épp eléggé kényelmetlen volt, de abba bele se merek gondolni, hogy mi történik, ha éppen zuhanyzom, alszom, bármi ilyesmi, ők pedig bejönnek a vevővel.
Kiakadva
Nem voltam kedves, amikor ajtót nyitottam, nagyon nem. A tulaj és a vevők meg csak mosolyogtak, hogy ők nem szeretnének zavarni. Olvass még a témában
De, igenis zavartok. Attól, hogy ezt becsomagolva mondjátok, még nem írja felül a tényt, hogy ismét nem tudtam erről.
Mivel előző héten sem engedtem be őket hasonló okokból kifolyólag, ez már a tulajnak is kínos volt. Annyira ki voltam akadva, hogy pikírt hangon mondtam, hogy tudjátok mit, gyertek. Annak ellenére, hogy a lakás sem volt olyan állapotban, amiben vevőknek mutogatnám.
A rossz helyzetet és az ellenérzésemet csak fokozták az ingatlanos megjegyzései, plusz az, hogy azokat a gépeket és bútorokat is a lakáshoz tartozó berendezésként aposztrofálta, amelyek mind az én tulajdonom. A látogatásnak az a mondatom vetett véget, hogy „31 fok van annak ellenére, hogy 22 fokon megy a klíma.” A vevő sarkon fordult, bár szerintem inkább a stílusom háborította fel.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
