Titkos óvóhelyek a budapesti metróban – és más metrós történetek

Titkos óvóhelyek a budapesti metróban – és más metrós történetek

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Titkos óvóhelyek a budapesti metróban – és más metrós történetek

A metrók sötétek, zajosak, és bár nap mint nap keresztülsuhanunk rajtuk, valójában mégsem tudjuk pontosan, hogyan is néznek ki, hiszen alig látunk valamit a szűk folyosókon. Nem csoda tehát, ha a különös helyek sok városi legenda helyszínéül szolgálnak, de sokszor maga az igazság is meglepő a metróállomásokról. Következzen most néhány meglepő történet a baljós hangulatú állomásokról.

Az elfelejtett utas legendája

A londoni metró vonalán található a South Kentish Town nevű állomás, amit mára lezártak, azaz a megálló ugyan létezik, de azt a felszínről nem lehet megközelíteni, és nem is áll meg itt ma már a metró.

Előfordult azonban egyszer, hogy egy metróvezető tévedésből megállt, sőt az ajtókat is kinyitotta – innen pedig már nem kellett sok, hogy megszülessen a városi legenda az elbambult utasról, aki véletlenül leszállt az elhagyatott állomáson, és napokig bolyongott, míg egy metróvezető végül észrevette, és megállította a járművet, hogy felvegye az utast.

Igaz?

Nem nehéz magunkat a szerencsétlen utas helyébe képzelni, és bár a sztori egy John Betjeman novellában is szerepel, valószínű, hogy csak városi legendáról van szó. Annál is inkább, mert valószínűtlennek tűnik, hogy az integető utast napokig senki nem vette észre, és az is kérdéses, hogy üzemzárás után, amikor már nem jártak szerelvények az alagútban, miért nem sétált tovább egyszerűen a következő állomásra, ahol már segítséget kérhetett volna.

A berlini „bombabiztos” bunkerek

Érdekes hiedelem fűződik a berlini metrókhoz is. Amikor a második világháború alatt a britek bombázni kezdték a várost, a birodalomnak azonnal cselekednie kellett, hogy valamivel növelje a lakosság biztonságérzetét, ezzel megelőzve a pánikhangulatot. A metróhoz kapcsolódó, be nem temetett helyiségeket tehát óvóhellyé alakították – azonban, valószínűleg az idő- és pénzhiány miatt a parancsot az átépítésre úgy adták ki, hogy az óvóhelyeknek nem kellett bombabiztosnak lenniük. Így a munkálatok gyorsan befejeződtek, a berliniek pedig, akik mit sem tudtak a kiadott parancsról, biztonságban érezték magukat az óvóhelyeken.

Rátettek még egy lapáttal

A német különválás után a nyugat-berlini kormány szintén a hamis biztonság ígéretével kábította a népet, ráadásul ők ekkor már azt állították, a bunkerekben egy lehetséges atomtámadást is biztonságosan át lehet vészelni. Természetesen ez még annyira sem volt igaz, míg egy bombázás esetében, ha nem is tökéletes, de mondjuk a felszínhez, vagy a lakásokhoz képest valóban jelenthetett valamilyen védelmet a föld alatti óvóhely, egy atomtámadás esetén az itt elbúvóknak sem lett volna esélyük a sugárfertőzés megúszására.

Óvóhelyek a magyar metróban

A budapesti 2-es és 3-as metró vonalán szintén alakítottak ki óvóhelyeket, hiszen ezek a hidegháború idején épültek, és benne volt a levegőben egy esetleges háború kirobbanása.

A mosdókkal, vízzel, dízelárammal ellátott óvóhelyek 180 ezer ember befogadására képesek, és a metró különböző szakaszai – körülbelül 2-3 állomásonként – elszeparálhatóak, sőt légmentesen elzárhatóak a külvilág elől.

A forgatókönyv szerint egy bombázás esetén azok mehetnek le a metró óvóhelyeibe, akik a riasztást követő első 20 percben odaérnek – írja az Urbanlegends.hu Szonntag Andorra, a BKV járműműszaki főmérnökére hivatkozva.

Egy igazi horror sztori Angliából

Az alábbi legenda szintén Angliában játszódik, és a Reddit nevű oldal egyik hozzászólója osztotta meg.

A történet szerint egy késői órán öten utaznak egy metró kocsiban: egy nő, aki olvasni próbál, vele szemben egy ugyancsak fiatal lány, aki tágra nyílt, kifejezéstelen, meredt tekintettel bámulja, két férfi, akik szorosan a lány mellett ülnek, és szintén a nőt bámulják, valamint egy harmadik férfi.

A nő észreveszi, hogy figyelik, de igyekszik a könyvére koncentrálni, amikor a mellette álló férfi egy cédulát ejt a könyvébe és figyelmezteti, hogy szálljon le a következő állomáson. A nő nem tudja mire vélni a dolgot, de a következő állomáson a férfival együtt leszáll, és számon kéri, mire volt jó az egész. A férfi válaszától megfagy a vér az ereiben.

„Most mentettem meg az életedet!”

Ez a férfi válasza. „Nem láttad a lányt, aki rád bámult?” – kérdezi a nőtől. „Halott volt!” A nő a másnapi újságban olvas egy cikket két férfiről, akiket letartóztattak, mert megöltek egy fiatal lányt, majd az áldozatukat, miután felragasztották a szemhéját, a metrón utazva próbálták a város egy elhagyottabb részére juttatni, hogy ott megszabaduljanak a tetemtől. A történet kétségtelenül hátborzongató, és jól használ minden olyan elemet, ami egy igazán rémisztő városi legendához szükséges lehet, valószínűleg minden alapot nélkülöz, és egyébként több országban is népszerű.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást