A papír alapú magazinok, papír alapú hirdetései kényszerítettek arra, hogy klaviatúrát ragadjak. Gyermekkoromban mindig az újságok, magazinok végét lapoztam fel legelőször. Úgy véltem, a felnőtt világ egyszerű, mint a faék. Ha el akar költözni valaki, vagy épp nem talál férjet, feleséget, hirdetést ad fel.
Zseniálisnak tartottam ezt a ,,hirdetés” nevű találmányt, hiszen – akkor úgy gondoltam – a felnőttek összes gondját megoldja. Bezzeg az én gondjaim… reménytelenül voltam szerelmes Zsoltiba, és mellesleg el akartam költözni az ódon Mártírok útjáról egy lakótelepre, mert az vagány hely és több a gyerek, mint a nyugdíjas… ezeket nem lehet hirdetéssel megoldani…
Kedves Értelmiségi! Örülök, hogy van budai villád. Eme vonásunk közös. Villám nekem is van. Csak váci. Sajnos konyha nincs az albérletemben, így az ágyneműtartóban tartom, egy „konyhai cuccok” feliratú dobozban. Nem írtál hirdetésedben a hobbidról. Nekem van több is, de azt nem lehet párban csinálni, mert az egyik a hímzés, a másik a szobabringázás (a bicaj nem tandem sajnos).
Ám ezt nem tartom problémának, hiszen nincs jobb hely a közös lazulásra, mint séta, kettesben a Duna partján. Ha pedig megunod csacsogásom, lazulásként ,,távköpködünk” a Dunába, vagy megengedem neked, hogy rágót ragassz a hajamba. Így minden értelmiségi tudásodat bevetheted, hogy hajvesztés nélkül szedd ki azt belőle. Puszika…
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!