A papír alapú magazinok, papír alapú hirdetései kényszerítettek arra, hogy klaviatúrát ragadjak. Gyermekkoromban mindig az újságok, magazinok végét lapoztam fel legelőször. Úgy véltem, a felnőtt világ egyszerű, mint a faék. Ha el akar költözni valaki, vagy épp nem talál férjet, feleséget, hirdetést ad fel.
Zseniálisnak tartottam ezt a ,,hirdetés” nevű találmányt, hiszen – akkor úgy gondoltam – a felnőttek összes gondját megoldja. Bezzeg az én gondjaim… reménytelenül voltam szerelmes Zsoltiba, és mellesleg el akartam költözni az ódon Mártírok útjáról egy lakótelepre, mert az vagány hely és több a gyerek, mint a nyugdíjas… ezeket nem lehet hirdetéssel megoldani…
Kedves ,,gondtalan élet” jelige! Ismered a varázsszavakat, melyekkel fényezed magad, ám ez kevés. Ugyanis kihagytad a hirdetésből a korodat. Mivel postafiók címet adtál meg, gondolom nem vagy internet használó.
Tehát, öreg vagy. Aki nem adja meg a nagy számok törvényének magát, azaz, nem használ társkeresésre internetet, annak már a fia is öreg.
Igényeid, ezek alapján alaptalanok, hiszen 35 éves korig keresel nőt. Ráadásul olyat, akinek van jogsija. Tehát tényleg öreg vagy, mert lejárt a jogosítványod. Hirdetésed ebben a rovatban nem indokolt. Akit te keresel, az egy ápolónő, folyamatos szolgálatban. Tehát, ajánlom a Munkát kínál rovatot. Mellesleg, a jól szituált, két szó…
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!