Életmód / Család

Együtt alvás a babával? A pszichológus véleménye arról, meddig egészséges

Az együttalvással kapcsolatban rengeteg közhely, tévhit és félinformáció kering, pedig egyre többen vallják, hogy ez egy természetes és a baba fejlődését elősegítő szokás lehet. Most Csaba Eszterrel járjuk körbe a témát, aki amellett, hogy óvoda- és iskolapszichológus, egy hét hónapos kisfiú anyukája is.

Tapasztalataid szerint jelenleg mi az általános vélekedés a kisbabák altatásával kapcsolatban?

Első gondolatként kiemelném, hogy a fiatal pároknak a legnagyobb segítség az lenne a baba érkezése előtt, ha a család vagy a védőnő nem az úgymond „kötelezően választandó” szokásokat ismételné el nekik, hanem a lehetséges alternatívakat járnák körül – ez pedig igaz a kisbaba altatásának kérdéskörére is.

Ez egy igen sarkalatos kérdés – érdemes viszont körüljárni a különböző lehetőségeket: együttalvás, babaöböl (levehető oldalú kiságy közvetlenül a szülői ágy mellé téve), közös háló, de külön ágy vagy külön szoba. A kérdés rendkívül összetett, de azt talán senki nem vitatja, hogy a gyermek születése után jó ideig a szülők aktív fizikai és érzelmi jelenlétét igényli.

Milyen hatással van a baba fizikai-érzelmi fejlődésére és a szülő-gyerek kapcsolatra, ha a kisgyermek együtt alszik a szüleivel?

Evolúciósan az egyed túlélése múlik azon, hogy időben és megfelelően reagálnak-e a szükségleteire gondozói. Az együttalvás mellett praktikusan szól a rögtön elérhető táplálás, melegítés-hűtés, megnyugtatás, elalvás segítése, illetve az újabb kutatások alapján a szülő jelenléte még az alapvető szabályozási funkciók működésére (légzés, testhőmérséklet szabályozása) is hátassal van. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatás sikerességének is egyik alapköve az anya-gyermek egység támogatása a fizikai közelséggel.

Az együttalvás rövidtávon természetesen a gyermek biztonságérzetet is növelheti, illetve a szülő-gyermek kötődést is erősítheti, szigorúan abban az esetben, ha ez a szülőnek nem terhes, kellemetlen vagy dühítő szituáció. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy szüleink, nagyszüleink generációjának az együttalvás furcsa lehet, hiszen a 20. század vívmánya a csecsemő minél korábbi szeparálása. Azonban ha ennél régebbre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az elsődleges gondozóval való együttalvás általános és természetes.

Olvastad már?  Szorong a gyerek? Nyugtasd meg ezzel a 10 mondattal

Akik még nem próbálták, általában attól tartanak leginkább, hogy esetleg ráfekszenek a babára. Melyek a biztonságos együttalvás feltételei?

Ha a szülők úgy döntenek, hogy szívesen alszanak közös ágyban kisbabájukkal, néhány szabályt be kell tartaniuk, illetve érdemes a részleteknek utánanézniük. Az együttalvást választó szülő ne dohányozzon, soha ne legyen alkohol vagy drog hátasa alatt, amikor lefekszik. A közös fekvőhely matraca kemény legyen, a babát ne fektessék a felnőtt párnájára, legyen saját takarója vagy hálózsákja, ahelyett, hogy közöset használna a szülőkkel. Emellett azt is fontos tudni, hogy az együttalvás nem javasolt, ha a szülő szélsőségesen kimerült, illetve ha a baba vagy a felnőttek egészségügyi állapota nem megfelelő.

Meg kell jegyezni, hogy egyes kutatások kifejezetten pártolják az együttalvást, mivel megfigyeléseik alapján az anya érzékenyen reagál a gyermek állapotának változásaira (például spontán ébred, amikor a baba is), illetve azt is dokumentálták, hogy az anyák testtartása alvás közben a baba számára óvó-védő funkciót tölt be: akár egy keret, körülöleli a gyermeket. A fenti szabályokat azonban érdemes szigorúan betartani, ugyanis a baleseteket sokszor a szülői ágyban tartott nagy párnák, takarók okozzák, illetve a szülő nem megfelelő mentális vagy egészségi állapota.

Ugyanakkor sok esetben éppen az okoz gondot, hogy az anya nem alszik együtt a kicsivel, hanem fotelben vagy heverőn szoptat, és elalszik a fáradtságtól, mielőtt a babát visszatenné az ágyába. Érdemes tehát alaposan megfontolni, hogy milyen feltételek mellett választjuk az együtt – vagy a különalvást.

Amikor kiderül, hogy a szülők a babával egy ágyban alszanak, sokak fejében felmerül – néhányan rá is kérdeznek –, hogy a párnak onnantól kezdve nincs vagy lényegesen leredukálódik a szexuális élete. Nyilván azzal mindenki tisztában van, hogy a szexhez nem feltétlenül kell ágy, mégis összefüggésbe hozzák a kettőt. Szerinted ennek mennyire van realitása?

Általában azok a szülők, akik saját meggyőződésükből, közösen döntöttek így, igen kreatívan meg tudják oldani, hogy ne a közös ágy szolgáljon ezentúl az együttlétek színhelyéül, vagy legalábbis ne akkor, amikor a baba is ott van. Sokan nőttek fel szoba-konyhás albérletekben, azokban az esetekben mégsem kérdőjelezték meg a helyzet korrekt megoldását. Nyugodtan bízhatunk a szülők leleményességében, na meg a család vagy a barátok segítségében, akik általában alig várják, hogy végre sétálni mehessenek a kicsivel.

Véleményed szerint hány éves korig egészséges együtt aludni a kisbabával?

Az, hogy a gyermek mikor érik meg a különalvásra, teljesen egyéni kérdés. Ha van gyerekszoba, érdemes ott is saját fekhelyet létrehozni, kis lakásban pedig egy önálló sarkot, kuckót kialakítani, ami a kicsi sajátja.

Olvastad már?  Anya és apa egy személyben, plusz a világjárvány - Van segítség az áldozatos munkában!

Időről-időre érdemes felkínálni a lehetőséget a saját ágyban való pihenésre, mesehallgatásra, délutáni alvásra, de az is könnyen előfordulhat, hogy azt maga a gyermek igényli egy idő után. Ezek az alkalmak sűrűsödhetnek, vagy akár egyik pillanatról a másikra állandósulhatnak. Természetesen visszaesés bármikor lehet, főképp a család életében történő kisebb-nagyobb változások esetén (betegség, költözés, ovikezdés, kistestvér születése stb.) – mindez persze múlik a családtagok hozzáállásán is.

Egy idő után minden gyermek igényelni fogja a privát szférát, ugyanakkor, ha a szülőknek nincs lehetősége vagy türelme ezt kivárni, átszoktathatják a gyermeket. Ez minden család egyéni döntése és felelőssége kell, hogy legyen, külső nyomás nélkül.

Szélsőséges esetnek egyébként azt mondanám, amikor kiskamasz korban is együtt alszik szülő és gyermek, bár ilyenkor sem szabad a háttér ismerete nélkül ítélkezni (például lehet az oka családi gyász vagy más tragédia). Az együttalvás egy nagyon személyes dolog, ezért tehát az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a számára és a gyermeke számára legjobb és legkényelmesebb megoldást