Együtt alvás a babával? A pszichológus véleménye arról, meddig egészséges

Az együttalvással kapcsolatban rengeteg közhely, tévhit és félinformáció kering, pedig egyre többen vallják, hogy ez egy természetes és a baba fejlődését elősegítő szokás lehet. Most Csaba Eszterrel járjuk körbe a témát, aki amellett, hogy óvoda- és iskolapszichológus, egy hét hónapos kisfiú anyukája is.

Tapasztalataid szerint jelenleg mi az általános vélekedés a kisbabák altatásával kapcsolatban?

Első gondolatként kiemelném, hogy a fiatal pároknak a legnagyobb segítség az lenne a baba érkezése előtt, ha a család vagy a védőnő nem az úgymond „kötelezően választandó” szokásokat ismételné el nekik, hanem a lehetséges alternatívakat járnák körül – ez pedig igaz a kisbaba altatásának kérdéskörére is.

Ez egy igen sarkalatos kérdés – érdemes viszont körüljárni a különböző lehetőségeket: együttalvás, babaöböl (levehető oldalú kiságy közvetlenül a szülői ágy mellé téve), közös háló, de külön ágy vagy külön szoba. A kérdés rendkívül összetett, de azt talán senki nem vitatja, hogy a gyermek születése után jó ideig a szülők aktív fizikai és érzelmi jelenlétét igényli.

Milyen hatással van a baba fizikai-érzelmi fejlődésére és a szülő-gyerek kapcsolatra, ha a kisgyermek együtt alszik a szüleivel?

Evolúciósan az egyed túlélése múlik azon, hogy időben és megfelelően reagálnak-e a szükségleteire gondozói. Az együttalvás mellett praktikusan szól a rögtön elérhető táplálás, melegítés-hűtés, megnyugtatás, elalvás segítése, illetve az újabb kutatások alapján a szülő jelenléte még az alapvető szabályozási funkciók működésére (légzés, testhőmérséklet szabályozása) is hátassal van. Arról nem is beszélve, hogy a szoptatás sikerességének is egyik alapköve az anya-gyermek egység támogatása a fizikai közelséggel.

Az együttalvás rövidtávon természetesen a gyermek biztonságérzetet is növelheti, illetve a szülő-gyermek kötődést is erősítheti, szigorúan abban az esetben, ha ez a szülőnek nem terhes, kellemetlen vagy dühítő szituáció. Azon viszont nem szabad csodálkozni, hogy szüleink, nagyszüleink generációjának az együttalvás furcsa lehet, hiszen a 20. század vívmánya a csecsemő minél korábbi szeparálása. Azonban ha ennél régebbre tekintünk vissza, láthatjuk, hogy az elsődleges gondozóval való együttalvás általános és természetes.