Az újév sokszor nem is január elsején kezdődik igazán, hanem már hetekkel korábban. Legalábbis gondolatban. A fejünkben listák készülnek arról, min kellene változtatni, mit rontottunk el az előző évben, és hogyan válhatnánk „jobb” verzióvá önmagunkból. Ezeken a listákon pedig szinte mindig ott szerepel a diéta. Mintha a testünk lenne az elsődleges bizonyítéka annak, hogy elég jók vagyunk-e. Pedig egyre többen érezzük, hogy ez a gondolatmenet nem felszabadít, hanem fáraszt.
A januári diéta mint évről évre ismétlődő forgatókönyv
Én személy szerint eddig minden év végén a legfontosabb fogadalmaim közé soroltam, hogy januártól diétázom. Szinte automatikusan. Olyan volt, mintha ez lenne a kötelező zárómondat az ünnepi időszak végén: „Jó volt, de most már elég.” Mintha a karácsonyi sütemények, a nagy vacsorák és a bekuckózós esték csak akkor lennének elfogadhatóak, ha utána vezeklek értük. Ez a hozzáállás elsőre megnyugtatónak tűnt. Azt az illúziót adta, hogy kézben tartom a dolgokat. Hogy majd januártól helyreáll a rend.
