Ahogyan egyre hidegebbek a nappalok és az éjszakák, sokan úgy érezzük, hogy egyszerűen ahhoz sincs kedvünk, hogy kimozduljunk otthonról. A legtöbben ezt persze nem tehetjük meg, ilyenkor pedig az sem segít, hogy rövidebbek a nappalok.
Kollerits Eliza pszichológus többek között azt is elárulta, miért érezhetjük magunkat így, hogyan motiválhatjuk magunkat arra, hogy több kedvünk legyen a hidegben kimozdulni, és mikor érdemes komolyabb problémára is gondolnunk.
Hogyan képes befolyásolni a hangulatunkat a hideg időjárás?
A hideg időjárás sok ember esetében nyomott hangulatot vált ki, ami összefügg a nappalok rövidülésével. Mivel hamarabb van sötét, az aktívan töltött óráink nagyobb része is sötétben telik. Ha belegondolunk, régen az emberek számára a sötét a pihenés, a nyugovóra térés, a behúzódás idejét jelezte, hiszen modern világítás híján sötétben nem lehetett dolgozni, illetve veszélyt is rejtett magában.
Ilyenkor már nem az aktivitás jellemezte az embereket – és nem is volt ez olyan régen, csak néhány generációval előttünk. Hogyan is várhatnánk el önmagunktól, hogy felülírjunk valamit, ami az evolúció során oly sokáig fejlődött és pontosan a mi védelmünk miatt alakult ki? Nem csoda hát, ha a munkavégzés nehezünkre esik akkor, amikor már kint sötétedik.
A munkánk hatékonyságát is befolyásolhatja a sötétség?
Igen, a munkánk hatékonyságára is kihathat a sötétség: aki korán indul, annak sötétben kell elindulnia, és délután újból sötétben érkezik haza. Irreális elvárni önmagunktól, hogy mindezt vidáman és energiadúsan tegyük. A társadalmi elvárás, hogy mindig kedvesnek, és jókedvűnek illik lenni ezekben a hónapokban plusz erőfeszítést igényel, és ez teljesen természetes. Hidegben és sötétben legszívesebben ki sem mozdulnánk otthonról, és ez evolúciósan van belénk táplálva.
Mivel érdemes motiválnunk magunkat arra, hogy a szabadidőnkben is kimozduljunk otthonról?
Sok mindent tehetünk, hogy könnyebben menjen a munka, az elindulás, és hogy a hazaérkezés után is maradjon kedvünk otthon is csinálni valamit. Sokat segíthet, ha időt szánunk az öngondoskodásra. Tegyünk önmagunk kedvére: reggel fűtsünk be egy kicsit, ha tudunk, hogy ne a hideg lakásban induljon a reggel, főzzünk egy teát vagy kávét, és hagyjunk magunknak időt, hogy felengedjünk, hogy elinduljunk.
Kapcsoljunk villanyt, hogy jelezzük az agyunknak: ne termeljen több melatonint, hogy ne legyünk álmosak. Vegyünk fel olyan ruhákat, amik kellemesen melegen tartanak minket. Amikor útnak indulunk, legyünk a jelenben: figyeljük meg a tél szép oldalát, a csípős levegő tisztaságát, ahogy beáramlik a tüdőnkbe; a csupasz fák sziluettjét; az emberek színes sapkáit; a fel-felbukkanó karácsonyi díszítéseket az ablakokban és az erkélyeken. Nem titok: mindez a mindfulness, azaz tudatos jelenlét részét képező gyakorlat, amely növeli a jóllétet, és javítja a hangulatot. Legyünk a jelenben.
Mindezek felett viszont a legfontosabb: ha nem sikerül, ne nehezteljünk magunkra!
Legyünk elfogadóak önmagunkkal szemben, hiszen mindenkire hatással vannak ezek a tényezők, attól még, hogy vannak olyanok, akiken látszólag kevésbé jelenik meg. Az emberi lét része a ciklikusság. A tél az elcsendesedés, a pihenés ideje, a tavasz az újjászületésé, a vetésé, a nyár az aratásé, az ősz pedig a felkészülésé a télre. Minden időszaknak megvan a maga szépsége és az ideje.
Nem lehetséges mindig 100%-on teljesíteni, mindig a maximumot nyújtani, ez nem reális: szükségünk van a pihenésre és a lelassulásra, amelyre a tél a legjobb időszak. Ha nem állunk meg pihenni, a testünk fogja kikényszeríteni a pihenést: leggyakrabban betegség formájában.
Mikor beszélhetünk szezonális affektív zavarról, hogyan ismerhetjük fel?
A szezonális affektív zavar alatt az ismétlődő depressziós epizódokat értjük, amelyek bizonyos évszakokban jelennek meg. Jogos kérdés, hogyan ismerhetjük fel a zavart, és hogyan különíthetjük el a téli hónapokat egyébként is gyakran övező kedvetlenségtől. Minden mentális zavar rendelkezik diagnosztikai kritériumokkal.
A kritériumrendszerben nem csak az szerepel, hogy milyen tüneteknek kell jelen lennie, hanem az is, hogy mennyi ideig kell fennállniuk. Egy rossz kedv lehet időleges, reggel felkelünk, és délutánra el is múlik, esetleg külső történések is befolyásolhatják (pl. találkozunk egy régi ismerőssel, és jó kedvre derülünk, vagy lekéssük a buszt, és úgy érezzük, az egész napunk el van rontva).
A szezonális affektív zavar esetében, ha a nap legnagyobb részében nyomott, levert a hangulatunk, illetve jelentős mértékű az üresség érzése, és ezek a tünetek nem múlnak el, hosszabb ideig, hetekig fennállnak, látogassuk meg a háziorvosunkat. Ekkor még nem biztos, hogy a zavar fennáll, de jobb, ha kiderítjük az okát.
Mit tehetünk a megelőzésért és azért, hogy általában véve is jobb kedvünk legyen a hidegebb hónapokban?
A szezonális affektív zavart nem igazán lehet megelőzni, de mindenképpen egy protektív tényező, egy védőfaktor a társas támogatás, egy megtartó szociális közeg (család, párkapcsolat, barátok stb.). Egyébként is nagy probléma az elszigetelődés, az izoláció. Akinek nincsenek támogató emberi kapcsolatai, az jobban ki van téve a testi és lelki betegségeknek egyaránt.
Szervezzünk közös programokat, hívjuk fel azt, akivel már régen beszéltünk, írjunk annak, akiről úgy gondoljuk, jól esne neki. Ne várjunk arra, hogy majd más megszervezi a programokat, hiszen, ha a kapcsolódás a mi igényünk, tehetünk érte!
Használjuk ki a tél adta lehetőségeket: ilyenkor lehet korcsolyázni, síelni, forralt bort inni, karácsonyi vásárban sétálgatni, kidekorálni a lakást, készülni az ünnepre, venni egy meleg plédet, tenni valami jót.
A tél csodaszép a maga nemében, de meg kell állnunk ahhoz, hogy lássuk. Nem kell teljes mértékben szeretnünk: van, hogy zavar minket az eső, a sötét, a hideg. Engedjük meg magunknak ezt is, fogadjuk el, hiszen ez is a ciklikussághoz tartozik.