Egy, a világon jelenleg egyedülálló örvénye szerint a világ egyik legeldugottabb esőerdőjét visszaszolgáltatták őshonos tulajdonosainak, és ugyanazt a jogi státuszt kapta, mint az emberek.
Masszív, hatalmas és rendkívül nehezen megközelíthető: a Te Urewera a legnagyobb esőerdő Új-Zéland északi szigetén. Ez a 2127 négyzetkilométeres smaragd tavak, mennydörgő vízesések és ködbe burkolt lombkoronák által tarkított táj, amely Új-Zélandon szinte minden őshonos madárfajnak otthont az, ez a ritkán lakott, érintetlen ökoszisztéma évszázadok óta az őshonos tūhoe nép otthona. Földrajzi elszigeteltsége miatt ez volt az egyik utolsó régió, amelyet a britek a 19. századi gyarmatosítás során uralmuk alá hajtottak.
Még 2014-ben egy egyedülálló törvény megszüntette a Te Urewera Nemzeti Park állami tulajdonát. Elismerte az esőerdőt, mint saját jogi személyt, és a Tūhoe népet törvényes gyámjának tette. Ez ugyanolyan törvényes jogokat biztosított az erdőnek, mint egy személynek. Azóta a Te Urewera folyóvölgyei közelében lakó, nagyjából 7000 tūhoe ember közül sokan arra ösztönzik a látogatókat, hogy magasabb szinten lépjenek kapcsolatba szent földjükkel.
A Tūhoe tulajdonában álló vállalatok vezetett túrákat, a civilizációtól elzárt szállást, hagyományos házi ételeket és esőerdő-újratelepítési projektekben való részvételt kínálnak. Nem csak abban reménykednek, hogy a turisták az ősi otthonukban felfedezett újdonságokkal térnek majd haza, de a kaitiakitanga vagy a „gyámság” ősi maori gyakorlatának megértésével is, amelyben az emberek összhangban élnek a természeti világgal.
Küzdelem a földért
A Tūhoe törzs 150 éve küzd azért, hogy a számukra hatalmas jelentőséggel bíró föld visszakerüljön hozzájuk. 1954. július 28-án a Waikaremoana-tó, a Waikareiti-tó és más koronarezervátumok vízgyűjtő területeit nemzeti parkká nyilvánították. 1957-re már előre haladtak a javaslatok a terület többi részének hozzáadására a Te Urewera-ban, Ruatāhuna-tól északra.
Ezt a javaslatot 1957 novemberében formalizálták, amikor további 1350 km2-t adtak hozzá a park területéhez. További kiegészítések történtek 1962-ben, 1975-ben és 1979-ben, a közbenső időszakban kisebb akvizíciókkal és határmódosításokkal. A tómeder és a maori enklávé nem tartozott a park közlönyébe. A korona bérbe adta a tómedret, amelyet a Természetvédelmi Minisztérium kezelt.
2013 márciusában Tuhoe aláírta a megállapodást, amely a törzs követeléseit rendezte a Waitangi Törvényszéken. Az ügylet értelmében Tuhoe 170 millió dollárt és nagyobb ellenőrzést kap a Te Urewera felett. A Te Urewera a 2014. évi Te Urewera -törvény értelmében megszűnt nemzeti parknak lenni, a területet jelenleg a Te Urewera Board irányítja, amely a Tūhoe és a Crown közös tagságát foglalja magában. Továbbra is nyitva áll a nyilvánosság előtt, és a Természetvédelmi Minisztérium továbbra is dolgozni fog Te Urewera-ban, és karbantartja a pályákat és létesítményeket az igazgatósággal együtt.
A Tūhoe egyébként a legnagyobb törzs, nagyjából 30 ezer tagjának mintegy 40% anyanyelveként beszéli a maorit. A Tūhoe hozzávetőleg 5 ezer tagja még ma is a vadonban, törzsi körülmények között él, de a városlakók is legalább két évente visszatérnek az erdei közösségekbe – írja az Új-Zéland magyarul blog.