Amikor gyermekek jelennek meg álmainkban, vagy amikor gyermeki énünkről álmodunk, a gyermeki alak(ok) önmagunk olyan aspektusait képviselhetik, amelyeket figyelmen kívül hagytunk vagy elfelejtettünk, de most meg akarjuk ismerni őket. Ezek a tulajdonságok gyakran az ártatlansághoz, a kíváncsisághoz és a spontaneitáshoz kapcsolódnak. Kathrin Asper jungi analitikus A belső gyermek az álmokban című könyvében a következő kérdéseket javasolja, amikor az álmokban megjelenő belső gyermekkel dolgozunk:
Hogyan jelenek meg álmaimban, gyermekként vagy felnőttként?
Mire készülnek az álmaimban szereplő gyerekek?
Hogyan bánok az álmaimban szereplő gyerekekkel?
Hogyan bánnak velük más álomalakok?
Hogyan jelennek meg a szülők és más tekintélyszemélyek?
Az álmaink megmutatják, mi munkálkodik a tudatalattinkban, melyek azok a történetek, amelyek formálnak minket, de éber énünk számára ismeretlenek.
Olvass még a témában
A belső árva magában hordozza a be nem illeszkedés, a sehová nem tartozás, a csordától való különbözőség érzését. A belső árva olyan vágyakozástól szenved, amelyet kívülről nem lehet beteljesíteni. A bennünk élő árva a tudatalattink egy rejtett zugában várja, hogy figyelmünk és szeretetünk megmentse. Amikor figyelmen kívül hagyjuk saját szükségleteinket mások szükségleteinek javára, amikor félelem vagy szégyen miatt elutasítjuk önmagunk egy részét, és amikor megtagadjuk azt a természetes vágyat, hogy lássanak, dicsérjenek és csodáljanak, akkor belső árvák számára teremtünk intrapszichés környezetet.