Az „emberi tejre” hasonlító tápszer
A 20. század elején a táplálkozástudósok figyelme a csecsemőtápszer fehérjetartalmának módosításáról áthelyeződött arra, hogy szénhidrát- és zsírtartalmát közelebb hozzák az anyatejéhez. Egyes kutatók úgy vélték, hogy a tehéntej szénhidráttartalmát maltózzal és dextrinekkel kell kiegészíteni; kérésükre E. Mead Johnson, a Mead Johnson cég alapítója elkészítette a Dextri-Maltose nevű tehéntej-adalékanyagot. A dextri-maltózt az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) 1912-es ülésén vezették be, és csak az orvosok adhatták el az anyáknak.
Néhány évvel később, 1919-ben egy új anyatej-helyettesítő tápszert vezettek be, amely a tejzsírt állati és növényi zsírokból származó zsírkeverékkel helyettesítette. Ezt a tápszert, amely jobban hasonlított az emberi tejre, mint a tehéntejre, SMA-nak (az „szimulált tejhez adaptált”) nevezték. Az SMA volt az első formula, amely csukamájolajat tartalmazott. Nem sokkal az SMA bevezetése után a Nestle Infant Food csukamájolajat adott a tápszeréhez, akárcsak a legtöbb más anyatej-helyettesítő tápszer.
Az 1920-as években több „humanizált” anyatej-helyettesítő tápszereket gyártottak és forgalmaztak az amerikai közönség számára. A Nestle a Lactogen nevű növényi olajból származó zsírkeveréket tartalmazó formulát állított elő, amely versenyre kelt az SMA-val. Olvass még a témában
Egy másik humanizált csecsemőtápszert fejlesztett ki Alfred W. Bosworth, a Harvard Medical School biokémiai osztályán dolgozó tejvegyész, valamint Henry Bowditch bostoni gyermekorvos, aki a Boston Floating Hospital alkalmazásában állt. Kísérleteztek egy tehéntejből származó csecsemőtápszerrel, amelynek során különböző mennyiségű növényi olajat, kalcium- és foszforsókat adtak a tejhez, és különböző laktózkoncentrációjú keverékeket készítettek.
Bosworth és Bowditch több mint 200 tápszert tesztelt klinikai vizsgálatok során, mielőtt teljesnek tekintették az anyatej-helyettesítőt.
1924-ben Bosworth beleegyezett, hogy tápszerét a Moores and Ross Milk Company of Columbus (Ohio) forgalmazza. Az új formulát a columbusi Franklin Brewery üzemben állították elő. Eredetileg az orvosok sima dobozokban árulták, amelyekre saját címkét helyezhettek el. 1926-ban a tápszert „Similac” névre keresztelték, mert „hasonló volt a laktációhoz” – ezt a nevet Morris Fishbein, MD, az American Medical Association folyóiratának szerkesztője javasolta.
