Babák millióit mentette meg: a tehéntejtől a tápszerig

Írta Zabolai Margit 2023.06.09.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

A WHO ajánlása szerint a csecsemők táplálására legideálisabb megoldás az igény szerinti szoptatás, ha ez nem oldható meg, akkor édesanyjuk lefejt, cumisüvegből adott teje, ha ez sem, akkor egy másik édesanya teje az ideális táplálási forma. Ha pedig ez sem érhető el, akkor jönnek képbe a tápszerek, amelyek történetük során babák millióinak életét mentették már meg azzal, hogy biztonságos tápanyagforrást jelentettek akkor is, ha a kicsiket az édesanyjuk bármilyen okból nem tudta szoptatni.

Az úgynevezett szoptatós dajkák alkalmazása sokáig bevett gyakorlat volt egész Európában. Amikor viszont ez a gyakorlat kikopott, állati – jellemzően tehéntejjel – kezdték táplálni azokat a gyerekeket, akiket az édesanyjuk nem tudott vagy nem akart szoptatni. Ez a megoldás azonban korántsem volt ideális.

Anyácsai-tó: csend és nádas fél órára Budapesttől

A táplálkozási szakemberek és az orvosok hosszú távú célja ekkor egy megfelelő anyatej-helyettesítő kifejlesztése volt. A 19. század elején megfigyelték, hogy a tehéntejjel táplált csecsemők halálozási aránya magas volt. Emellett hajlamosabbak voltak emésztési zavarokra és kiszáradásra, összehasonlítva a szoptatott babákkal. 1838-ban egy német tudós, Johann Franz Simon kiadta az emberi és tehéntej első kémiai elemzését, amely a következő évtizedekig a tápszeres táplálkozástudomány alapjául szolgált. Felfedezte, hogy a tehéntej magasabb fehérje- és alacsonyabb szénhidráttartalmú, mint az emberi tej, és nehezebben is emészthető.