A szoptatás nem feltétlenül jelent azonnal örömet az édesanyának. Néha annyira fájdalmas és kellemetlen, hogy az anyukák teljesen le is mondanak erről a táplálási lehetőségről. De ahogy az élet más területein, úgy sokszor itt is csak a kezdet nehéz, amit idővel felvált egy csodálatos, örömteli érzés. Idáig azonban hosszú út vezet – Kovács Zsuzsanna védőnőt kérdeztük, mivel lehet könnyebbé tenni a szoptatást, hogyan tehetjük kevésbé fájdalmassá a kezdeti időszakot.
Mikor fáj a szoptatás?
A szoptatás leginkább akkor fájhat, ha nem megfelelő technikával lát neki az anyuka, hiszen ez nem feltétlenül jön ösztönösen. Néhány évtizeddel ezelőtt sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a szoptatás elsajátítására, tekintve, hogy az édesanyák gyakran otthon, segítség mellett hozták világra és kezdték el táplálni gyermekeiket. Persze akkoriban is akadtak nehézségek, de a segítségnyújtás és a biztonság alapvető volt. Ehhez képest manapság gyakran úgy érkeznek haza az anyukák a kórházból, hogy teljesen elkeseredettek, mellbimbóik kisebesedtek, a szoptatás pedig olyan iszonyú kínnal jár számukra, hogy rá sem lehet venni őket az ismételt próbálkozásra. Azonban ennek nem kell így lennie! Fontos, hogy az anyukáknak már a szülés előtt el kell sajátítaniuk a megfelelő technikát, mert sajnos nem minden esetben lehet rá számítani, hogy a kórházban segítőkész és megértő lesz a személyzet e tekintetben.
Feltétlenül javasolt, hogy minden anyuka olvasson szakirodalmat, nézzen videókat a szoptatásról, és ami még jobb, kérdezze körbe a női rokonokat a tapasztalataikról! Leginkább a védőnőtől, de a gyermekorvostól is lehet segítségre számítani – ám ezt gyakran kérni kell! Amennyiben a te védőnőd nem tekinti alapvetőnek, hogy tájékoztat a szoptatás rutinjáról, technikájáról, a megfelelő pozitúrákról, úgy bátran tedd fel neki magadtól a kérdéseidet! Mire hazaérsz a kórházból, és ő meglátogat, már sok-sok etetésen túlleszel, és egyáltalán nem mindegy, azok hogyan sikerültek.
A helytelen technikán túl fájdalmas lehet a szoptatás akkor is, ha későn kezdi meg a próbálkozást az anyuka. Császármetszés után szinte mindig, gyakran pedig természetes szülés után is eltelik legalább 1-2 óra, mire az újszülött ténylegesen mellre kerülhet. Ennek helytelenségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szoptatás hatására olyanfolyamatok indulnak el a női testben, amikelősegítik az édesanya gyorsabb felépülését. Szerencsére manapság azért már egyre több helyen ott maradhatnak az édesanyával az újszülöttek, így nem kell hosszú órákat várni az első szoptatásig.
A szülés során használt fájdalomcsillapítók, érzéstelenítők az anyát és a babát is bágyadttá teszik, a nem feltétlenül indokolt vágások, vagy éppen műtéti beavatkozások pedig megnehezítik az eredményes pozíciók felvételét. Sajnos sokan a cumisüvegben látják a kiutat, és gyakran a kórházban is erre biztatják az anyukákat, ha úgy tűnik, nem történik meg időben a tejbelövellés, vagy a sérülések miatt valóban lehetetlennek tűnik a szoptatás. Ezzel az a gond, hogy a cumisüvegről nagyon nehéz áttérni a hagyományos szoptatásra, ráadásul a baba által elsajátított technika (ami a cumizáshoz megfelelő), kifejezetten fájdalmas lehet az anyuka számára. Persze tényleg előfordulhat, hogy az édesanyának egyszerűen nincs teje, de ez nem túl gyakori.
Szaktanácsadásra, esetleges beavatkozásra akkor szorulhat az anyuka, ha a mellbimbója befelé fordul, ellaposodik, esetleg túlságosan nagy, de ezekkel a nehezítő körülményekkel ugyancsak érdemes már a szülés előtt foglalkozni.
A siker érdekében
Bízni kell a babában! Minden emlős a táplálkozás ösztönös készségével jön világra, teljesen felesleges erőltetni, rányomni a gyermek fejét a mellre, vagy éppen azonnal bimbóvédőt feltenni. Ez a kis szilikon lapocska persze kiváló találmány, és hasznos akkor, ha a mellbimbó formája nem megfelelő, illetve, ha kisebesedett a felület, segítségével ugyanis védhető a bőr a további felázástól. De az első alkalmakkor – akkor is, ha esetleg picit kellemetlen a szoptatás – nem javasolt a védő rutinszerű használatát.
A szoptatás előtt elő kell készíteni a mellet. Sokan kihagyják ezt a lépést, pedig akár már ez is felelős lehet a sikertelenségért. De mit is jelent mindez? Kicsit körbe kell masszírozni, fel kell lazítani a mell szövetét alul és felül egyaránt, így az enged feszességéből, a baba könnyebben hozzáfér a mellbimbóhoz, és a tej leszívásához sem kell olyan hatalmas erőt kifejtenie. (És persze neked is hatalmas megkönnyebbülés lesz a lazább szövetállomány.) Amellbimbót is meg kell kicsit sodorgatni, húzogatni. Ez elsőre ugyan furcsának hathat, ám mégis logikus: minél jobban összeugrik a mellbimbóudvar és kiemelkedik a bimbó, a babának annál könnyebb dolga lesz.
A szoptatás során ügyelni kell rá, hogy a baba akkorára nyissa a száját, amekkorára csak bírja. A legnagyobb tévhit, hogy csupán a bimbót kell bekapnia, valójában szinte az egész mellbimbóudvarra rá kell tapasztani a száját ahhoz, hogy a szoptatás hatékony legyen. Ha a baba csak a bimbót veszi a szájába, fájdalmassá válhat a táplálás, és előfordulhat, hogy berepedezik a terület (főleg, ha szívesen csámcsog is a bőrön). Az első alkalmakkor egyébként legfeljebb 10-20 perces szoptatás javasolt, mégpedig felváltva először egyik, majd a másik mellből.
Meg kell említeni még a leválasztást is, ami ugyancsak kellemetlenséggel járhat, ha nem megfelelően történik meg. Nem szabad a babát jóformán lehúzni a mellről, hiszen a vákuum ebben az esetben feszíti, sérti a bőrt! Óvatosan, tiszta kisujjal kell benyúlnod a baba szájába, így megszünteted a vákuumot, és már jöhet is a büfiztetés!
Az első etetések alkalmával még valószínűleg nehezen tudsz ellazulni, hiszen amellett, hogy kicsit furcsa és olykor fájdalmas érzések kavarognak benned, a szoptatás méhösszehúzó hatású is. Ez – kinél kevésbé fájdalmas, kinél jelentősebb – görcsökkel jár az etetés időszakában. Nem kell tőle megijedni, a gyorsabb regenerálódásodat, felépülésedet szolgálja!
A cikk a JátékNet támogatásával készült.