Amikor a szívedre hallgatsz, de az eszedre nem
Ott van az a helyzet, amikor minden agysejted tiltakozik az ellen, hogy Őt válaszd, de a szíved majd beleszakad, mert tudod, hogy egész biztosan hatalmas szerelem a tiétek. Én is jártam ebben a cipőben, úgyhogy nem tudok elfogulatlan lenni. A mai napig úgy vélem, hogy a kezdeti kínlódás, adok-kapok tökéletes alapját képezte a későbbi kapcsolatunknak. Örülök, hogy nem hallgattam másokra, viszont hálás vagyok, hogy akadtak olyan emberek körülöttem, akik segítettek tisztán látni akkor, amikor nekem nem ment. A szerelem ugyanis tényleg képes arra, hogy elvegye az eszünket, és teljesen elrugaszkodjunk a valóságtól.
A lángoló érzelmek mellett úgy tűnik, semmi más nem számít és minden körülmény másodlagos, holott ez nincs így.
Számos olyan akadály adódhat, amit nem lehet szívvel mérlegelni. Ilyen lehet a távolság, a túl nagy társadalmi, vagy éppen kulturális különbség, ami idővel óhatatlanul ki fog éleződni. A kérdés már csak az, hogy kinek van ereje kilépni ebből a körből akkor, amikor fülig szerelmes? És vajon milyen erős hiányérzet marad egy ilyen fájdalmas lépés megtétele után?
Minden a helyzettől függ, de én úgy vélem, hogy amíg az ember fiatal, inkább kockáztasson és döntsön a szíve szerint, élje meg a szerelmet. Ekkor ugyanis van ideje várni és kell is, hogy tapasztaljon. Később viszont, amikor már nem csak minden év, hanem sokszor minden hónap számít, sokkal jobban és határozottabban kell mérlegelni észérvekkel. Az érzelmek utólag halványulnak, és ha nem volt (elég) racionalitás a döntésedben, akkor teljesen értetlenül fogsz állni a saját választásod előtt. Olvass még a témában
