Ha régebben kérdezik meg tőlem, hogy ésszel, vagy szívvel döntök-e a párkapcsolataimban, akkor egyértelműen azt feleltem volna, hogy szívvel. Most sem tartozom azok közé, akik egykönnyen megalkudnának, de felnőttként, családdal az oldalalom már jóval árnyaltabban látom a helyezetet.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Korábban két dolog szólt bele a kapcsolataimba: az egyik a szívem volt, a másik pedig a büszkeségem – nekem ezek jelentették a végleteket. Felnőttként már csatlakozott az eszem is, különösen akkor, amikor már nem csak magamról volt szó. Szerencsém, hogy utoljára a húszas éveim elején kellett nagyobb volumenű párkapcsolati kérdésről döntenem. Ettől függetlenül sokszor felmerül bennem: mi alapján érdemes mérlegre tenni a szerelmet?
Amikor az eszedre hallgatsz, nem a szívedre
Még egészen fiatalon azt gondoltam, én biztosan az eszem alapján fogok dönteni, és ez működött is addig, amíg nem lettem szerelmes. Tudom, hogy vannak olyanok, akik tényleg képesek kizárni az érzelmeiket, és sokkal racionálisabban gondolkozni, mint én. Azt viszont nem lehet összemérni, hogy ezek az emberek mennyire szerelmesek, mennyire vannak odáig azért a személyért, akinek a sorsáról észérvekkel tudnak nyilatkozni. Persze, nem csak a szakítást tekintve beszélhetünk arról, hogy valaki az esze, vagy éppen a szíve alapján dönt. Sokan az egész kapcsolatukat ez alapján mérlegelik.
Szinte nincs olyan ember, akinek az életében ne akadna lehetősége, hogy az életét kellemes „langyosban”, de biztonságban élje le. Mindenki hallott már olyanokról, akik első helyre helyezték az anyagi jólétet. Képesek voltak ezért nagyon sokat feláldozni a saját életükből. Látszólag boldogok, hogy mindenük megvan, de belül aligha elégedettek.
A cikk folytatódik, lapozz!
Ezek a tipikus párkapcsolati problémák gyerekkori sérülésekre utalnak
