2. A fájdalom nem határoz meg – a múlt nem a végzetem

A szeretet hiánya mély sebeket ejtett bennem. Sokáig úgy éreztem, hogy a múltam rabja vagyok: a gyerekkori fájdalom, a kimondatlan szavak, a hiányok mintha örökre meghatároznák, ki lehetek felnőttként. De idővel rájöttem: a múltam része vagyok, de nem a múltam vagyok.
Minden nap lehetőség arra, hogy újraírjam a történetemet.
Nem kell tovább vinnem a szüleim mintáit, nem kell ugyanazokat a hibákat elkövetnem. A fájdalom formálhat, de nem kell, hogy korlát legyen. Megtanultam, hogy a múltam nem végzet, hanem kiindulópont – és minden nap dönthetek úgy, hogy mást választok.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






