39. bejegyzés: Amikor te tartod a gyertyát…

Írta: ,

A filmekben már találkoztam a fogalommal, de a való életben még nem sikerült átélnem ezt a szituációt – egészen a múlt hétig... Persze sokan sokféleképp szokták megfogalmazni: lehetsz gyertyatartó, harmadik kerék, plusz egy fő, és így tovább... A lényeg, hogy mióta a legjobb barátnőm őrülten szerelmes, a közös programjaink már nem csak két személyesek voltak; a problémám ezzel csak az lett, hogy rövidesen én szorultam feltűnően nagy háttérbe.

A legelső alkalommal még persze egyáltalán nem zavart, hiszen az az igazság, hogy már nagyon kíváncsi voltam arra a srácra, akinek sikerült behálózni Kitti szívét. Ez határozottan nem kis teljesítmény. Ráadásul már amúgy is azt éreztem, hogy nagyjából ismerem Ákost, ugyanis az utóbbi időben legjobb barátnőm megállás nélkül róla beszélt, és úgy tűnt, minden apró kis sztoriban szerepet kapott a srác. A csajos társalgásaink mostanában ehhez hasonló párbeszédekből álltak:

Na és, milyen volt a munka?
Ne is kérdezd, elkéstem, mert hajnali kettőig arról beszélgettünk Ákossal, hogy...

 Nem is értem, minek cipeltem magammal reggel a kabátot, szinte megsülök benne.
 Tudom, mi is épp azt beszéltük Ákossal, hogy...

Ezek után egyre kíváncsibb lettem a srácra, már csak azért is, hogy saját véleményt formálhassak róla, és ne csak Kitti szemszögéből ismerjem Mr. Tökéletest. Rövidesen pedig tényleg megbizonyosodhattam arról, hogy ők ketten szuper párost alkotnak – mindenféle elfogultság nélkül.

Múlt hét hétfőn beültünk hármasban egy Duna-parti kávézóba, és megállás nélkül beszélgettünk estig. Ákos pedig tényleg úriember volt: kihúzta Kittinek a széket, folyamatosan mosolygott rá, és velem is végtelenül kedves volt. Sőt, ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse a számlát a nap végén, hiszen ez az egész találka állítólag az ő ötlete volt.

Már szerettem volna megismerni Kitti legjobb barátnőjét. Szinte állandóan rólad mesél – viccelődött a srác, én pedig majdnem reflexből rávágtam, hogy szerintem én tripla annyit tudok már róla, mint ő rólam.

Persze inkább megtartottam magamnak az infót, hiszen tudtam, hogy Kitti ezt valószínűleg egy asztal alatti rúgással díjazta volna. Elvégre hiába imádják egymást, azért nem kell rögtön a srác tudtára adni, hogy milyen gyakori téma a személye a csajos beszélgetések során. Kicsivel később persze Kitti már hívott is telefonon, hogy kikérdezze a véleményem, és mivel arra a hétre szabadságot vett ki, meg is beszéltünk egy csajos programot másnap délutánra, ami nagyjából fagyizást és egy napsütötte padon való üldögélést jelentett. És itt kezdődtek a problémák...

A dobogó harmadik fokán rekedve

Munka után hatalmas jókedvvel indultam el a találkozóhelyre, mert az igazat megvallva szerettem volna néhány dolgot megbeszélni kettesben Kittivel – olyanokat is, amik nem éppen telefontémák voltak. Gondolok ez alatt a korábbi Bencés sztorira és a pillanatnyi romantikus érdeklődésemre, ami azóta szerencsére megszűnni látszott. Mindenképpen látni akartam az arcát, amikor megosztom vele a sztorit, mert bár mindig őszintén mondja el a véleményét, a tekintetéből még a szavaknál is többet lehet kiolvasni. Amikor viszont megérkeztem az Erzsébet térre, rá kellett jönnöm, hogy Kitti nem egyedül jött – mellette ugyanis szorosan ott álldogált Ákos is.

via GIPHY

Rögtön arra gondoltam, hogy talán én értettem félre valamit a beszélgetésünkből. Vagy mégsem? Mostantól nem létezik Kitti, a legjobb barátnőm: helyette most már Kitti ÉS Ákos van? Egyből az „Így jártam anyátokkal” című sorozat ugrott be, méghozzá az a rész, amikor Ted elhívta Marshallt az egykori kedvenc pizzázójukba, és Lily is csatlakozott hozzájuk. Rövidesen pedig, ha rájuk nézett, úgy látta, mintha két emberből eggyé forrtak volna össze. Nos, nekem is egyből ez a kép jutott eszembe, de gyorsan el is hessegettem – elvégre tényleg előfordulhat, hogy én értettem félre a dolgokat. Meg aztán, ha pozitívan állok a délután elé, akkor minden jól is fog alakulni, nem igaz?

Határozottan nem... Mindössze egy órára volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek, hármasban együtt lógni a legjobb barátnőddel és a pasijával egy idő után nem is olyan jó móka. Persze figyeltek arra, hogy engem is bevonjanak a beszélgetésekbe – de leginkább csak kezdetben. Rövidesen ugyanis azon kaptam magam, hogy fél füllel hallgatom, ahogy a hétvégi kirándulásukat tervezgetik, és közben azon agyalok, milyen kifogással léphetek le innen minél hamarabb.

Végül a „húú, bocsi, de elég fárasztó napom volt a melóban, és még ezer dolgom van, úgyhogy én szerintem elindulok hazafelé" nyert; és úgy tűnt, nem is kételkedtek ebben. Otthon viszont rövidesen bűntudatom támadt, amiért ők kedvesen befogadtak a társaságukba, én pedig egy béna kifogással igyekeztem minél gyorsabban eltűnni a szerelmesek közeléből. Úgyhogy rácsörögtem Kittire, és megkérdeztem, nincs-e kedve csütörtök este egy nosztalgikus-borozgatós estét tartani a kanapémon – ahogy azt az elmúlt fél évben olyan gyakran csináltuk. Ja, és közben mindennél jobban figyeltem arra, hogy egyszer se beszéljek többesszámban. Biztos, ami biztos.

Hirtelen jött ötletek

A hideg zuhany akkor ért, amikor csütörtök este kinyitottam a lakásom ajtaját, és Kitti másik fele is visszamosolygott rám a küszöb túloldaláról.

Könyörgöm, mondd, hogy csak elhozta kocsival, és már megy is" – gondoltam magamban, leginkább azért, mert a lakásban nem éppen patyolat tisztaság uralkodott. Olyannyira nem, hogy a nappaliban Ákos rövidesen megcsodálhatta a teljes fehérnemű kollekciómat, ugyanis épp nemrég indítottam egy mosást, és a ruhaszárító nem fér be a fürdőszobába. Talán mondanom sem kell, de egy icipicit kellemetlenül éreztem magam. Vajon udvariatlanság lenne, ha azt mondanám, egy pillanat", becsuknám az ajtót, és gyorsan átcipelném a hálóba a ruhaszárítót?

A gondolat villámként hasított végig a fejemen, aztán inkább elhessegettem, mert mire cselekedni tudtam volna, ők már be is jöttek az ajtón. Így történt, hogy a csütörtöki csajos estéből hirtelen édeshármas lett, és még csak el se tudtam menekülni a helyszínről – elvégre mégiscsak az én lakásomban üldögéltünk. És most még csak a pozitív hozzáállásomat sem sikerült előhívnom magamból; végig kissé barátságtalan voltam, és egyre több erőfeszítést igényelt, hogy ne csak egy-két szóban válaszoljak a kérdéseikre. Rövidesen pedig azon kaptam magam, hogy bár Ákos nagyon jófej volt velem végig, már nem is volt túlságosan szimpatikus.

via GIPHY

Mikor végre elmentek, már szinte haragudtam Kittire, amiért néhány hét után máris folyton-folyvást együtt volt a sráccal, és rám semmi ideje nem maradt. Na jó, ha azt nézzük, végül is nem mellőzött engem, mert négy nap alatt háromszor is találkoztunk – de kb. semmiről sem tudtunk igazán beszélni. Vajon miért van az, hogy egy kapcsolat elején az emberek hirtelen megfeledkeznek a barátaikról? Miért lesz minden másodrangú, és az új szerelem a legfontosabb a listán? És ami szintén fontos kérdés: vajon mi, harmadik kerekek is ezt csináltuk az egykori kapcsolataink alatt? A fejem tele volt gondolatokkal, és fogalmam sem volt, mi a megfelelő lépés – úgyhogy inkább megtartottam magamnak a dolgot, abban reménykedve, hogy egy alvás lenyugtatja a kedélyeket. Persze szokás szerint tévedtem.

A hétvégén ugyanis Kitti írt nekem Facebookon egy vicces üzenetet, amin alapjáraton jót nevettem volna, de ehelyett most inkább undokul válaszoltam neki. Majd küldött egy zenét, amit meg se hallgattam igazából, de rögtön közöltem vele, hogy nem az én világom ez a hangzás. Végül pedig felajánlotta, hogy vasárnap elmehetnénk moziba. Itt már nem tudtam visszatartani a gondolataimat, így röviden csak annyit írtam vissza, hogy ezt most kihagyom, amiből hamar rájött, hogy jobb nem erőltetni a dolgot. És hogy mit nyertem a magánakciómmal? Egy tök egyedül eltöltött hétvégét a négy fal között. De talán jobb is, hogy ez így alakult, mert volt időm alaposan átgondolni, vajon kinek van igaza ebben a helyzetben. Vagy igaza van egyáltalán bárkinek is?

Mindenben van valami jó

Kétféleképpen tekinthetünk egy ilyen szituációra: megharagudhatunk (olyan szép gyerekesen, ahogy én is tettem), amiért a helyünket átvette valaki, és a legjobb barátnőnk mostantól kevesebb időt tölt velünk kettesben. Vagy értékelhetjük, hogy két ember tárt karokkal vár egy olyan kapcsolatban, ami nélkülünk is tökéletesen haladna előre. Mi van, ha ezáltal hirtelen nem is egy, hanem két legjobb barátra teszünk szert? Sőt, ha jobban belegondolunk, egy pasi teljesen más véleményt tud formálni, mint mi, csajok. Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha minden randizós élményem után meghallgathatnék egy srácot, aki elfogultság nélkül elárulja, hogy a jelenleg nagyon kusza az életem" mit is jelent valójában a találkozó végén. (Bár tény, hogy ehhez nem kell nagy szakértőnek lenni.)

via GIPHY

Azt hiszem, a viselkedésem hátterében leginkább a féltékenység állt. Nem is igazán Kitti boldogságára tekintettem irigykedéssel (tényleg nem!), hanem Ákosra. De ugyan hova vezetne, ha ezt tovább folytatnám? Elveszíthetnék egy személyt az életemből, holott egy pasi miatt biztosan nem éri meg tönkretenni a barátságokat vagy elhidegülni egymástól, az egyszer tuti. Úgyhogy vasárnap este teljes higgadtsággal felhívtam Kittit, és mindent elmeséltem neki. Kezdve azzal, hogy mennyire kedvelem a pasiját, egészen addig, hogy milyen hülyén éreztem magam, amikor ketten állítottak be hozzám csütörtök este. És tudjátok mit? Amennyire tartottam a reakciójától, annyira meg is könnyebbültem ettől. Mert az őszinteség egy barátságban mindig célravezetőbb, mint a kegyes hazugság, és végül sikerült kitalálnunk egy tökéletes megoldást: a csütörtök esték kizárólag csajos esték lesznek, és pasimentes övezetet csinálunk a lakásomból arra az időre.

Szóval, a múlt héttel kezdetét vette a harmadik kerékként betöltött szerepem, és bár az első bukkanókat nem vettem túl ügyesen, végül csak sikerült megtalálnom benne a pozitívumokat. De azt hiszem, összességében nem is az számít, én milyen előnyökkel jövök ki ebből a helyzetből – a legfontosabb ugyanis az, hogy ne a barátságunkon csattanjanak a problémák. Hiszen biztos vagyok benne, hogy eljön az a nap, amikor Kitti ül végig egy filmet velem és életem szerelmével, és az biztos, hogy ezek után értékelni tudom majd ezt a gesztust tőle!

Újratervezés: Szerelem

Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz

60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva 60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva

59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni 59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni

58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban... 58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban...

57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik 57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik

56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen 56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen

55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze… 55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze…

54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád… 54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád…

53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása 53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása

52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi? 52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi?

51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére 51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére

50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer 50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer

47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be 47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be

46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret? 46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret?

44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni? 44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni?

43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt 43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt

42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve 42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve

41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt? 41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt?

40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed? 40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed?

38. bejegyzés: Az örök kérdés – Létezik fiú-lány barátság? 38. bejegyzés: Az örök kérdés – Létezik fiú-lány barátság?