33. bejegyzés: Létezik barátság exek között?

Írta: ,

Különös belegondolni, hogy egy szakítás után milyen fokozatosan távolodunk el attól a személytől, aki korábban mindenkinél közelebb állt hozzánk. Hiszen egy időben mindent tudtunk róla; kezdve attól, hogyan telik egy átlagos napja, egészen addig, hogy hány órakor csörög reggel az ébresztőórája.

Sőt, még a dallamot is kívülről fújtad. Eleinte még ott motoszkálnak ezek a dolgok a fejedben ("8 óra van? Ilyenkor szokta inni a kávéját."), de aztán lassan azon kapod magad, hogy:

  1. Fogalmad sincs, vajon épp mit csinálhat.
  2. Tulajdonképpen nem is igazán érdekel.

Az életetek két külön vágányon halad tovább, és bár a legfőbb változásokról Facebookon keresztül tudomást szerezhetsz, az események nagy részéről többé nem fogsz tudni. Ha pedig nem csak a mindennapjaidból, de az ismerőseid közül is törölted, akkor akár rózsaszínre festheti a haját és Ausztráliába költözhet kengurukat fotózni – neked fogalmad sem lesz róla.

Hát, én legalábbis ezzel a céllal töröltem néhány hónapja Ádámot, az exemet Facebookon. Félreértés ne essék, részemről már nem volt harag, szomorúság, vagy féltékenység – egyszerűen csak úgy gondoltam, ha valakit TÉNYLEG el akarunk engedni, jobb kizárni az életünkből. A kedvemet pedig egyébként se nagyon dobta fel a sok közös fotója az új barátnőjével, amik között akadt olyan is, amit a kedvenc éttermemben csináltak. Azóta nem kedvelem a helyet.

A tervem pedig határozottan bevált. Nem volt többé leskelődés a neten, és nem láttam bele minden posztjába plusz jelentést, na meg titkos üzeneteket. El akartam engedni, és végül – nem állítom, hogy egyszerűen – de sikerült is. Oké, persze időnként eszembe jutott egy-egy apróságról, de csak annyira, mint ahogy például a szombatról a 11-ig alvás. És ez egészen addig így is ment, míg nem kaptam tőle hétfőn egy levelet Facebookon.

Váratlan üzenetek

Ahogy megláttam a nevét, hatalmasat dobbant a szívem – de leginkább a meglepettség miatt. Hiszen esélyesebbnek tartottam, hogy maga Brad Pitt írjon rám, mint a házasságára készülő exem. Mint később kiderült, az a bizonyos esküvő már nem volt túl aktuális, de ne rohanjunk ennyire előre.

A levél egyébként csak egy szimpla érdeklődés volt: eszébe jutottam az elmúlt napokban, és gondolta, megkérdi, hogy vagyok mostanában. Persze, tudom, mit kellett volna tennem. Törölni az üzenetet az elolvasás után (sőt, inkább előtte), és folytatni a napomat úgy, ahogy egyébként is terveztem. A legjobb barátnőm, Kitti biztosan így tett volna, de én kissé elgyengültem. Úgy voltam vele, ugyan mi baj származhat abból, ha váltunk néhány levelet? Elvégre egykor nem csak szerelem, hanem barátság is volt köztünk...

Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy az ex nélkül mennyivel könnyebb lehet az élet. Miután ugyanis visszaírtam neki, nagyjából az egész délutánom abból állt, hogy próbáltam kielemezni: vajon miért küldte az üzenetet? A "félrekattintottam, bocsi"-tól egészen a "hibát követtem el, téged akarlak"-ig minden megfordult a fejemben, és nem kis energiát pazaroltam el a lehetőségek elképzelésére. Pedig csak annyit kellett volna tennem, hogy várok egy kicsit, ugyanis hamar kiderült a háttérben megbúvó ok.

Mire eljött az este, már túl voltunk jó néhány üzenetváltáson. Ami viszont nagyon meglepett, hogy milyen klasszul elbeszélgettünk egymással; mindketten meséltünk a melóról, kitárgyaltuk, mi történt a kedvenc sorozatainkban, és még viccelődtünk is. Komolyan felmerült bennem a kérdés, vajon miért ne lehetnék baráti viszonyban az exemmel? Annyi történetet hallottam már olyan emberekről, akik jóban maradtak (oké, a környezetemben ez ritkább, mint a fehér holló), miért ne gyarapíthatnánk mi is ezt a nem túl széles tábort? Az érvelésemből a telefonom csörgése zökkentett ki: Kitti volt az.

Épp buszon ülök, és nagyon unatkozom, ráadásul mindjárt lemerül a telóm. Remélem nem zavartalak meg semmiben – mondta köszönés nélkül.

Nem akartam elárulni neki, hogy épp a Facebook előtt ülök, és Ádámmal beszélgetek. Totál kiakadt volna, hogy szóba állok vele, azon meg pláne, hogy még a barátság is megfordult a fejemben. Ugyanakkor a szívem mélyén sejtettem, hogy igaza lenne; elvégre, ha valamit még a legjobb barátnőm elől is eltitkolok, akkor azt valószínűleg azért teszem, mert tudom, hogy nem jó ötlet. Már épp készültem bevallani neki a dolgot, amikor megszakadt a vonal – ha tippelnem kéne, lemerült a telefonja. De én ezt afféle jelnek is vettem arra, hogy egyelőre jobb hallgatni erről az egészről.

Ahogy visszaültem a laptopom elé, nyilvánvalóvá vált számomra, miért is írt rám Ádám a semmiből. Nem lesz esküvője. Már nincs menyasszonya, de még barátnője se; Enikő rájött, hogy elsiették a dolgokat, és nem is illenek igazán össze, így szakított vele. A beszélgetésünk ezt követően végig arról szólt, hogy az exem panaszkodik a rossz kedve miatt, én pedig próbáltam valamennyire vigasztalni, elvonatkoztatva a ténytől, hogy anno emiatt a lány miatt szakítottunk. Két dolog jutott eszembe: az egyik, hogy komolyan engem kellett kiválasztania a "lelki szemetesláda" szerepére? A másik, hogy ilyen a karma – azt kapod, amit adsz.

Szerelemből barátság?

Még egy darabig beszélgettem vele arról, hogy hamarosan jobban lesz, meg hogy inkább most derüljön ki az ilyen, mint később (csupa sablon szöveg), majd elköszöntem tőle. Most őszintén; ugyan ki hallgatná szívesen az exe szerelmi problémáit? Én annyira nem. Mert bár nincsenek már olyan érzéseim iránta, mégis felkavaró tud lenni ez a helyzet. Őszintén remélem, hogy rendbe jönnek a dolgai, de ez az egész ráébresztett: sosem tudnánk barátok lenni. Egyáltalán lehet barátság két olyan ember között, akik egykor együtt voltak?

Egyszer hallottam valahol egy érdekes gondolatot ezzel kapcsolatban, amivel teljesen egyetértek, és amit azóta sem felejtettem el:

Az, hogy hogyan viszonyulsz az exedhez, attól függ, milyen szerepet szánsz neki a jövődben.

Ha megbántott, összetörte a szíved, és te még mindig kedvesen tartod vele a kapcsolatot, akkor annak leginkább egy oka lehet csak: a szíved mélyén még reméled, hogy egyszer újrakezdhetitek, tiszta lappal. Persze kivételek mindig vannak. Lehet, hogy bizonyos esetekben működhet a barátság. Ha például közösen döntöttetek a szakítás mellett, mert tényleg mindkettőtöknél elmúlt, akkor talán fent tudjátok tartani a kapcsolatot. Ez azonban könnyen meginoghat, ha az egyikőtök megismer valakit. Biztosan megéri ez az egész a fájdalmat?

Néhány ember csak egy-egy fejezet erejéig szerepel a könyvedben. Bármennyire is ragaszkodsz a közösen átélt emlékekhez, el kell engedned őket, hogy jusson hely a többi kalandnak is. Persze maradhattok jóban, időnként még egy-egy beszélgetés is belefér; de talán jobb megoldás, ha barátaidnak olyan személyeket választasz, akik sosem törték össze a szíved – épp ellenkezőleg, segítettek begyógyítani a sebeket.

Újratervezés: Szerelem

Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz Utolsó bejegyzés: Amikor a legkevésbé számítasz rá, elkezdődik a Happy End szakasz

60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva 60. bejegyzés: Szinglinek lenni nem is olyan könnyű! – a randizás rögös útjain barangolva

59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni 59. bejegyzés: Az a bizonyos testvéri szeretet – ezért szuper tesókkal felnőni

58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban... 58. bejegyzés: Amikor te vagy az utolsó szingli a csapatban...

57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik 57. bejegyzés: Mese a hétköznapokban – amikor az életed „filmmé” változik

56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen 56. bejegyzés: Az élet fiú lakótársakkal – rossz hangulat ellen

55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze… 55. bejegyzés: Csalódás a köbön: amikor a barátnőd az exeddel jön össze…

54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád… 54. bejegyzés: Amikor a változás szele lavinát borít rád…

53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása 53. bejegyzés: Az albérletkeresés bonyodalmai, és egy új lakótárs felbukkanása

52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi? 52. bejegyzés: Hétköznapi szupererő – A tiéd mi?

51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére 51. bejegyzés: A ház, ami felépített téged – Nosztalgikus utazás a világ legjobb helyére

50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer 50. bejegyzés: Fiúk az életünkből – avagy 8 ex-típus, akit mindenki ismer

47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be 47. bejegyzés: Na ne már, Murphy! – Amikor minden egyszerre üt be

46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret? 46. bejegyzés: Az egyik fél mindig jobban szeret?

44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni? 44. bejegyzés: Bizalom egy kapcsolatban – Megelőlegezzük, vagy ki kell érdemelni?

43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt 43. bejegyzés: Így kezd el megváltozni az életed egy kapcsolat miatt

42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve 42. bejegyzés: A „majdnem barátnő” státuszban rekedve

41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt? 41. bejegyzés: A rossz emlékek után – Mikor adjunk második esélyt?

40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed? 40. bejegyzés: A szerelem tényleg akkor érkezik, amikor nem keresed?

39. bejegyzés: Amikor te tartod a gyertyát… 39. bejegyzés: Amikor te tartod a gyertyát…