Normális, hogy néha ki nem állhatod a szerelmedet? Jancee Dunn szerint teljesen

Írta: ,

Jancee Dunn újságíró, szerző, jelenleg az Opra Magazin egyik szerkesztője. A hatvanas évek végén született nő immáron nem csak boldog feleség, hanem egy kislány édesanyja is. Több könyve megjelent, azonban az utolsó az, ami leginkább borzolja a kedélyeket. A címe lényegre törően ennyi: Hogyan ne gyűlöld a férjedet, miután megszülettek a gyerekeitek?

A gyermek áldás, csak az a problémás, amit hoz Kép forrása: loveandmarriageblog.com

1/6 A gyermek áldás, csak az a problémás, amit hoz

A műben az írónő messze nem csupán saját tapasztalataira támaszkodik, társszerzője egy párkapcsolati szakértő, Tracey Coxx is. Emellett kutatásokat végzett, és rengeteg nőt megkérdezett annak érdekében, hogy sikeres képet mutathasson erről az átfogó, és szerinte nagyon sok embert érintő problémáról.

Tracey állítja, rengeteg pár fordul hozzá segítségért abban az ügyben, hogy az összeköltözés, házasság, de különösen a gyermekvállalás után megromlott a kapcsolatuk. Pont akkor, amikor egy párosnak a legösszetettebben, legsikeresebben kellene együtt dolgoznia, és amikor a leglényegesebb lenne, hogy jó példát mutassanak a következő generációnak, akkor romlik el minden.

Ha nem is szakítás, vagy válás következik azonnal, de a kapcsolat hullámvölgybe kerül.

 

De mi ennek az oka? Kép forrása: shop.cookrepublic.com

2/6 De mi ennek az oka?

A könyv szerzői úgy vélik, leginkább az egyenlőtlen munkamegosztás tehető felelőssé ezért, bár több síkon is vizsgálták a kérdést.

A legnagyobb gondnak azt tartották, hogy a nők sokkal, de sokkal többet dolgoznak a kapcsolat, és úgy általában a család működéséért, mint a férfiak.

Ők takarítanak, bevásárolnak, megfőzik az ebédet, tízórai csomagolnak, elviszik a gyereket a délutáni különórára, hétvégén pedig megnézik, hogyan szerepel a fellépésen.

Ahogy bővül a család, esetleg több gyermekkel is, úgy halmozódnak ezek a feladatok, és a nők azt veszik észre, hogy teljesen elvesztették önmagukat, hullafáradtak, nincs idejük semmire, főleg nem magukra. Ha ehhez még másmilyen gondok is társulnak, akkor kész a katasztrófa.

3/6 Mi lehet még a gond?

Természetesen párkapcsolati, önértékelési nehézségek. Időnként mindenki úgy érzi, hogy nem elég jó anya, nem túl türelmes feleség, vagy egyszerűen nem annyira csinos, amennyire szeretné. Ráadásul, egy olyan körforgásba csöppent bele, amiből látszólag nincs is kiút.

Hiszen, a gyerekeket el kell látni, mégpedig a lehető legjobban, és ennek része az is, hogy otthon rend, tisztaság van, és hogy mindenki kap elegendő szeretet és figyelmet. Belénk sulykolják azt is, hogy muszáj jól sőt, a lehető legjobban kinéznünk, ellenkező esetben magunkra vessünk, ha a férjünk mást szemelt ki magának.

Ebben a helyzetben is – ahelyett, hogy a gond mélyére ásnánk – általában saját magunkat okoljuk, és úgy érezzük, nem tettünk meg mindent, nem illünk bele a modern társadalom nőkről alkotott képébe.

4/6 Mikor jön a gyűlölet?

Leginkább akkor, amikor túllépünk ezeken az elvárásokon, és magunk helyett a férjünkben kezdjük el keresni a hibát. Kárhoztatjuk a kialakult helyzetért, és azért, mert úgy tűnik, neki egyáltalán nem változott az élete az utóbbi időben.

Persze, ez így nem teljesen igaz, de mivel valóban sok helyen kizárólag a nők vezetik a háztartást, és túlnyomó részt a gyerekekkel is ők foglalkoznak, amint visszatérnek a munka világába, elszakad a húr. A legtöbb nő hajnaltól késő estig gürcöl, és bizony felébred az utálat szikrája akkor, amikor a munkából hazaeső férj esetleg valamiért elégedetlenkedik, vagy csak leül a tévé elé egy sörrel – ahogy azt egyébként mindig is tette.

Csak, most már mások az életkörülmények, és míg a feleségek évekkel ezelőtt örömmel csatlakoztak ehhez a programhoz, már nem tehetik meg.

Kinek a hibája? Kép forrása: junebugweddings.com

5/6 Kinek a hibája?

Természetesen a szerzők sem szeretnének mindent a férfiakra kenni, csupán arra akarják felhívni a figyelmet, hogy ez a gyűlölet felemészti a szerelmet, a kapcsolatot és persze a családot.

Sokszor a nőket teszik felelőssé, ugyanis ők azok, akik „elkényeztetik” a férfiakat, túlságosan meg akarnak felelni a vélt, vagy valós elvárásaiknak, de idővel nem bírják a rájuk nehezedő terhet. Ez teljesen érthető, hiszen mindenki belerokkan abba, ha nem kap támogatást és segítséget – először általában lelkileg, majd a ki nem mondott, emésztetlen sérelmek fizikai tüneteket, betegségeket is generálhatnak.

Ezért aztán jó minél előbb lépni, különben borítékolhatóak a problémák, a komoly és állandósuló veszekedések.

6/6 De mit tehetsz?

Először is tisztázd magadban, hogy szerinted ez a probléma áll-e a ti nehézségeitek hátterében!

Vajon azért neheztelsz a szerelmedre, mert neki gördülékeny és aránylag könnyed az élete, miközben számodra minden megváltozott? Úgy véled, ha nem teszel semmit, akkor komolyan elmérgesedhet köztetek a viszony? Ha a válasz igen, akkor itt az ideje egy alapos beszélgetésnek! Mondd el, mit érzel, gondolsz, és mit szeretnél!

A férfiak is vevők a házasságuk megmentésére, de kész tények elé kell állítani őket, és ki kell osztani nekik a feladatokat. Nyilván nem jó, ha túlzásokba esel, de már néhány teendő átvállalása is sokat jelent mindenkinek.

Neked azért, mert kicsit fellégezhetsz, neki pedig azért, mert végre megérti, miért vagy állandóan ingerült és szomorú.