Lépésről lépésre: 4 lehetőség, amivel a közös célok felé irányíthatod a szerelmedet

Írta: ,

Időnként mindenkinek szüksége van némi noszogatásra, bátorításra, és ez igaz a kapcsolatokat illetően is. Persze, az rég rossz, ha a szerelmed nélküled egy lépést sem mer tenni, vagy csak azért adja be a derekát, hogy végre békén hagyd. Nem is erről van szó! Hanem olyan lehetőségekről, amik segítik őt, hogy minél előbb megtegye azokat a lépéseket, amiket csak bátortalanság, kétségek miatt halogat.

Ne akarj mindent egyszerre! Kép forrása: junebugweddings.com

A férfiak sokszor azért lassítanak a tempón, vagy húzzák be a vészféket, mert úgy érzik, „ez az egész túl sok”. Teljesen mindegy, hogy a közös jövő építéséről, vagy akár munkahelyváltásról van szó, nekik is bőségesen akadnak félelmeik és kétségeik – csak annyiból nehezebb a helyzetük, hogy sokukat arra nevelték, erősnek és végtelenül kitartónak kell lenniük, hiszen mégiscsak ők a férfiak.

Szóval, ha te is azt érzed, hogy a szerelmed egyszerűen besokallt a körülmények miatt, akkor bátorítsd arra, hogy egyszerre csak kisebb célokat tűzzön ki magának, vagy közösen tegyétek meg az apró lépéseket. Nem kell már holnap felmondania, először csak kezdjen el keresgélni új lehetőségek után. Nem azt várod tőle, hogy jövő héten feleségül vegyen, de legalább beszéljétek meg, neki is fontos-e az esküvő… és így tovább.

A lehető legrosszabb dolog, amit tehetsz, ha állandóan nyomást gyakorolsz rá annak érdekében, hogy úgy tegyen, ahogy azt te elgondoltad. Ennek több árnyoldala is van: egyrészt jó esély van rá, hogy egy idő után túlságosan is ráfeszül az egészre, stresszes lesz, és úgy érzi, nem tud, vagy akar megfelelni, ezért inkább kilép a kapcsolatból.

Ugye ezt te sem akarod?

Másrészt pedig elérheted nála, hogy megkérje a kezedet, de tényleg úgy szeretnéd tőle kierőszakolni azt a gyűrűt? Vagy inkább megvárod, amíg felkészül erre a lépésre, és tényleg olyan lánykérést kerekít az egészből, amire mindig is vágytál?

Ha semmi esélyt nem látsz arra, hogy a számodra fontos lépéseket magától is megtegye, akkor nem az a megoldás, hogy állandóan a sarkában jársz és figyelmezteted, hanem az, hogy őszinte vagy magaddal: vajon miért nem fontos neki, hogy önszántából boldoggá tegyen?