Kiüresedett kapcsolatok csendjében, lábujjhegyen létezni

Írta: ,

Az emberi kapcsolatok csendjei sokrétűek és beszédesebbek minden kommunikációnál. Van gyógyító és simogató csend, amikor nincs szükség szavakra, csak a másik bőrébe lehelt, elfúló suttogásra, amikor a csend zenéjét hallgatjuk újra, egyre csak szorosan összebújva. Az ilyen csendben értjük leginkább a másik szavát, belefúrjuk magunkat az összetartozás érzésébe, jólesőn betakarózunk vele, érezzük, ahogyan becéz és körülölel.

Nincs szükség szavak, mondatok megformálására, egyetlen kimondott szó sem hangzik el, mégis úgy érezzük, egész idő alatt beszélünk, érzékeink figyelmen kívül hagyják a csendet. Aztán van olyan csend, ami megsüketít.

Amikor egy falióra ketyegését légkalapácsnak érzékeled az agyadban, beledübörög, ütemesen beledobol az egyébként is fájó és szívfacsaró csendbe.

Amikor valakivel elveszíted a hangot, amikor minduntalan eltévedsz a hozzá vezető úton, amikor szavaid félúton felé meghalnak, és élettelenül a földre hullnak.

Amikor hiába figyeled az arcát, már nem látsz egyáltalán semmit, mert bezárta előtted önmagát, és így te is bezárkózol. Kezdetben önmagadat megerőszakolva, ökölbe szorult aggyal próbálsz kapcsolatba lépni vele, megtalálni az utat, amelyen régen eltévedtél.

Navigáció kellene, külső segítség oda, ahová régen becsukott szemmel, sötétben is eltaláltál? Hiszen volt idő, amikor minden út a karjaiba vezetett, és ha el is kanyarodtál, vagy messzebb sodródtál, a szíved tudta az utat, a világ legvégéről rátaláltál volna.

A kiüresedett kirakatélet egy ideje már működik közöttünk, és valójában több energiát fektetünk a látszat fenntartásába, mint egyre fojtóbb társas magányunk megszüntetésébe. Életünk kagylóhéja üresen tátong, régóta nem a részünk, nem a miénk. Napjainkat mintha csak egy tehetséges díszlettervező rendezné át értő kezekkel időnként, a körítés mindig szép, tetszetős, stílusos és finom tapintású, de a felszín alatt már egy jó ideje nincs semmi sem.

Csak zéró kommunikáció van, és az elhidegülés, a társas magány szégyenletes és sajnálni való állapota.