A csúf igazság: őszintén a férj és a szerető viszonyáról

Írta: ,

Ha egy házasság félresiklik, annak sok oka lehet, de talán a legismertebb mind közül: a szerető. Azonban tényleg az ő hibája mindez? Cikkünkben olyan nők véleményét kérdeztük meg a dologról, akik már voltak a harmadik fél szerepében. Őszinte vallomások következnek, a másik oldalról.

Dóra, 36 éves Kép forrása: thefashionisto.com

1/5 Dóra, 36 éves

Több éve vagyok együtt egy nős férfival, akivel korábban párkapcsolatban éltem.

Ő gyereket akart, én nem. Külön mentünk, neki családja lett, én pedig élveztem tovább a szabadságomat. Pár év múlva újra összejöttünk, és szeretőkként folytattuk tovább a viszonyunkat.

Neki megvan, amit mindig is akart: a család. Nekem az, amit mindig is akartam: a szabadságom. Ez így mindkettőnknek tökéletes.

Járunk moziba, szinházba, kirándulni, hosszú hétvégézni. Mindketten csak a jót kapjuk egymásból. Nekem ennyi elég.”

Szofi, 25 éves Kép forrása: stylemepretty.com

2/5 Szofi, 25 éves

„Számomra nem minden fekete-fehér az életben, így a szeretői viszony sem. Könnyű úgy nyilatkozni, hogy még nem voltam a megcsalt feleség szerepében, de azt tudom, hogy vannak emberek, akiket egymásnak teremtett a sors, és ezt egy házasság sem tudja megakadályozni.

Van úgy, hogy rossz az időzítés és pont akkor találkozik a két fél, amikor az egyikük már kimondta a boldogító igent valaki másnak. De mindenki a boldogságot keresi az életben, és ez sokszor a házasság alatt talál rá bizonyos emberekre.

Tudom, mert velünk is így történt.”

3/5 Evelin, 23 éves

„Nős férfi? Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is belekeveredek egy ilyen helyzetbe. Hetekig hadakoztam az érzelmeimmel, hogy ne bonyolódjunk bele a dologba, mert erkölcsileg sehogy sem tudtam megemészteni magamban. Aztán volt egy pont, ahol az érzelmeink átvették az irányítást, és ezt az a bizonyos gyűrű sem tudta megakadályozni. Életem legszebb hónapjai voltak, de rájöttem, hogy egy ilyen viszonynak nincs jövője, mert hosszú távon mindenki csak sérül benne. Viszont ebben az időben boldogabb voltam, mint valaha, és rengeteget tapasztaltam... Talán ekkor váltam igazi nővé.

Hogy milyen lehetett a feleségnek? Ma már nem érdekel. Úgy gondolom, hogy kettőjük hibája volt, hogy én egyáltalán képbe kerülhettem. A probléma nem én voltam, hanem más, amiről azt hitték, jobb, ha nem beszélnek.”

Noémi, 26 éves Kép forrása: whowhatwear.co.uk

4/5 Noémi, 26 éves

„Én egy nálam csupán egy évvel idősebb fiúba botlottam bele, akinek már volt egy két éve tartó párkapcsolata. Mivel már régóta tetszettünk egymásnak – és mint tudjuk, a tiltott gyümölcs a legédesebb –, mindketten tudtuk, hogy egyszer úgyis lesz köztünk valami.

Ez be is következett. Úgy tudom, hogy a párkapcsolatában már régóta boldogtalan volt, és kettőnk közül mindig ő volt a kezdeményező fél. Mindez az én hibám lenne? Vagy a nőé, aki már a felesége? Aki úgy próbálta megmenteni a kapcsolatukat, hogy párja akarata ellenére terhes lett és esküvőt szervezett?

Belekényszeríteni egy férfit egy olyan kapcsolatba, amit már nem akar, szerintem a legnagyobb hiba, amit egy nő elkövethet. Hiszen ő ma már egy jó apa, mégsem jó férj. Már külön is költöztek, és ő továbbra is vadászik... Igaz, most már nem rám.”

Anna, 30 éves Kép forrása: jana-kramer.blogspot.hu

5/5 Anna, 30 éves

„Én most is szerető vagyok. Tudom, hogy jelen pillanatban csak második lehetek, hisz nem valószínű, hogy elhagyja valaha is a feleségét miattam, de ez nem érdekel. Az én szerepem sokkal kifizetődőbb. Én vagyok az, akinek elmondja a problémáit, én vagyok a megértő nő az életében. Figyelek rá ahelyett, hogy összevesznék vele, mert a zokniját nem tette a szennyesbe. Kielégítem a vágyait, hiszen soha nem tagadom meg a szexet.

Ha hozzám jön, tudja, hogy nyugalom, odaadás, finom parfüm és selyem fehérnemű várja. Én vagyok az a nő, aki megtesíti mindazt, amire szüksége van érzelmileg és testileg is. Nem vagyok a gyerekei anyja, de belém szerelmes. Durva? Lehet. De a feleségek mindig elfelejtik, hogyan maradjanak igazi, kívánatos nők a házasságban hosszú távon. Szerintem ez nem az én hibám.”