6 ok, amiért a boldogtalan párok mégsem szakítanak

Írta: ,

Minél mélyebb bepillantást nyersz az életükbe, annál kevésbé érted, mit keresnek egymás mellett. Akármennyire próbálod elkerülni az ítélkezést, újra meg újra rácsodálkozol, hogy tudnak így élni – mert neked biztosan nem menne. Tényleg nem? Fogadjunk, te is ott ragadtál már a következő helyzetek valamelyikében!

Lehet, hogy nekik ez így jó

1/6 Lehet, hogy nekik ez így jó

„Jó” a szónak abban az értelmében, hogy kívánatos és áldásos, mert a személyiségfejlődésük szempontjából pont erre a tapasztalatra van szükség – tehát ösztönösen benne maradnak a helyzetben, hiába sugall mást a józan ész.

Arról nem is beszélve, hogy ha kívülről például hatalmaskodónak látszik az egyik fél, négy fal között mégis talán a másik hordja a nadrágot, esetleg mindkettejüknek kedvére való ez a fajta egyenlőtlenség.

Csak azért, mert egy szituáció számodra kedvezőtlennek tűnik, nem biztos, hogy másnak is azonnal ki kell belőle lépni.

Persze, a törvénybe vagy erkölcsi normákba ütköző magatartás már árnyaltabb kérdés…

Nem tör felszínre a harag

2/6 Nem tör felszínre a harag

Sokan élnek olyan konfliktuskerülő lelki alkattal, hogy bűnnek élik meg az érzések és az indulatok felszínre engedését, ezért inkább magukban forrongnak.

Nem egy olyan párt ismerhetsz, amelyiknek a tagjai külön-külön jól kibeszélik a másikat annak a háta mögött, majd hazamennek, és látszólag a legnagyobb egyetértésben úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi.

Fogadd el, hogy talán ők maguk sem jöttek rá a kívülről nyilvánvaló tényekre – vagy éppen tisztában vannak vele, csak számukra még nem jött el az idő a szembenézésre.

Őszinte beszélgetéssel és aktív hallgatással tudsz segíteni, ha van igény erre.

Túlzott függőségi viszony

3/6 Túlzott függőségi viszony

Ha valamilyen szélsőséges egyenlőtlenség van jelen a kapcsolatban, ami bármilyen jellegű kiszolgáltatottsághoz vezet az egyik fél részéről, a szakítás már koránt sem olyan „egyszerű”.

Egy szerelem véget érése egyébként is hatalmas lelki terhet jelenthet, ám ha eltartottsági, lakástulajdonlási kérdés, esetleg nem anyagi természetű függőség is szerepel az egyenletben, a megoldás kulcsa nem lehet egy félvállról odavetett „viszlát!” – jó esetben egyik oldalról sem.

Ilyen helyzetekben külső tanácsadókra is szükség lehet, például pszichológusra vagy coach-ra, aki segít a kiszolgáltatottnak újra elindulni az életben.

Halmozzák a hazugságot

4/6 Halmozzák a hazugságot

Megeshet, hogy mindketten pontosan tisztában vannak a kapcsolatuk kudarcával, ám valamilyen oknál fogva könnyebb hazugságok segítségével fenntartani a látszatot.

Így hát füllentenek másoknak, illetve saját maguknak.

Egy idő után már úgy vergődnek a helyzetben, mint légy a pókhálóban, mégis könnyebb számukra maradni, mint menni – mert a megszokás biztonsága legyőzi a boldogság iránti vágyat.

A te szereped kívülállóként mindig kérdéses, hiszen őrlődsz, kinek a pártjára állj, kinek adj igazat, és mindig morfondírozol, van-e jogod a leleplezéshez.

Úgy érzik, tartoznak a másiknak

5/6 Úgy érzik, tartoznak a másiknak

Mivel tartozol annak, akivel iksz időt lehúztál együtt? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig egyénenként eltér.

Vannak, akik azt állítják, hogy az égvilágon semmivel, míg mások meggyőződéssel hangoztatják: egyenesen burokban kell tartani a párjukat, és inkább az ő kirekesztésével megélni a belső kríziseket, mert az ő biztonsága a legfontosabb.

A látszólag önzetlen gesztus mélyén azonban a legmélyebb önzés lapul, némi gyávasággal vegyítve.

Ha ilyesmit észlelsz egy párnál, inkább szorítkozz a bölcs hallgatásra a tanácsosztogatás helyett, hiszen amíg a feloldozásra váró fél nem találja meg azt a dolgot, amitől feljogosítva érzi magát az őszinteségre, esély sincs az egyenesbe jövésre.

Fél almának tartják magukat

6/6 Fél almának tartják magukat

Valószínűleg ismersz olyanokat, akik partner nélkül magányosnak és elveszettnek érzik magukat.

De erről csak sejtésük van, mert egyszer három napig voltak „szinglik”, még tini korukban.

Ez a fajta beállítottság bőségesebb párkapcsolati tapasztalatanyag megszerzését teszi lehetővé, ugyanakkor háttérbe szorítja az önismeretet, ami pedig a boldogság egyik záloga lenne.

A fél almák, akik szüntelenül a másik felüket kutatják, és egyedül úgy érzik, csak rohadnak, általában csak újabb párkapcsolat reményének felcsillanásakor szakítanak – addig kivárnak.

Te voltál már olyan helyzetben, hogy tudtad: véget kellene vetni a dolognak, de valamiért mégis húztad-halasztottad?