Persze tenyésztő és tenyésztő között is hatalmas különbségek lehetnek, de a szaporítókat mindenképpen érdemes elkerülni.

A tenyésztőkkel szemben ők ugyanis kizárólag az anyagi javakat tartják szem előtt, és csak eszközként tekintenek az eladásra szánt kiskutyákra. Ami pedig a legfőbb különbség: hiányzik a szakértelmük.

Ezzel szemben a tenyésztők értenek ahhoz, amit csinálnak, nagyon komoly összegeket fektetnek abba, hogy a tenyészállataik és a kölykeik megfelelő háttérrel rendelkezzenek. Ez olyannyira igaz, hogy gyakran nem is jelent nekik plusz bevételt, ha megválnak a kölyköktől.

A hátrányokat illetően az első máris a te dolgodat nehezíti meg a későbbiekben.

Ha tenyésztőtől veszel kiskutyát, akkor számíthatsz rá, hogy az állat az alapokat már tudni fogja – persze neked még nagyon sok dolgod lesz a nevelésével, de nagyobb esély van rá, hogy nem lesz éveken át tartó küzdelem például a szobatisztaságra való rászoktatás.

A szaporítók nem foglalkoznak a neveléssel, tanítással, sőt gyakran ketrecben vagy kisebb kennelben tartják a kutyákat, akik így nem is láthatnak jó példát a szülőktől. Ennek következtében pedig rengeteg idődbe, energiádba, bosszúságodba, sőt sok esetben pénzedbe fog kerülni a helyes útra való terelgetés.

A rossz körülmények közül érkező kölyköket illetően egyébként is sok egészségügyi kockázatot vállalsz, de ezek többnyire rövid távon orvosolhatóak, pl. féregtelenítéssel, oltásokkal.

Egyébként nem feltétlenül rossz a helyzet a szaporítóknál sem, de az egészségügyi problémák hosszú távon is megnyilvánulhatnak. Míg egy tenyésztő több generációra visszamenőleg igazolni tudja, hogy a kölykök minden bizonnyal makkegészségesek, addig egy szaporító – jó esetben – be tudja mutatni neked a kutya szüleit. Róluk azonban semmit sem fogsz megtudni, hiszen nem járnak versenyekre, nincsenek hivatalos, ellenőrizhető papírjaik.

Ez azt jelenti, hogy a kedvező áron megvásárolt kölyökre akár az első állatorvosi látogatás során is több százezret költhetsz (hiszen addigra körülményektől függetlenül megszereted).

Mindenképpen élj a gyanúval, hogy szaporítóval van dolgod, ha a kölyköknek nem láthatod a szüleit.

Tenyésztőknél ez szóba sem jöhet!

Laikus vásárlóként bedőlhetsz a kedvező árnak és valamilyen mondvacsinált indoknak, de az igazság az, hogy nem szabad úgy kutyát venned, hogy nem láttad a szüleit.

Minden kölyök édes, és szó sincs arról, hogy a keverékekkel bármi baj lenne, de az a minimum, hogy az összegért cserébe, amit otthagysz, ne érjenek később meglepetések.

Márpedig erre szaporítók esetében sajnos semmi garancia nincs!

A szaporítókra jellemző, hogy minimális befektetésért cserébe maximális hasznot várnak. Emiatt spórolnak a tápon, az oltásokon, a vizsgálatokon, a chipen, és így tovább.

Hogyan úszhatják meg ezeket a költségeket? Nos, úgy, hogy minél előbb megszabadulnak a kölyköktől. Sajnos hazánkban is bevett szokás, hogy a kicsiket akár 6-7 hetesen elválasztják a szüleiktől, pedig a törvény szerint is a 8 hetes kor a legkorábbi időpont – ilyenkor azonban a kicsiknek még javában szocializálódásra, tanulásra lenne szükségük (ami ugyebár neked is segít a későbbiekben).

Szóval ha ilyen fiatalon elhozhatsz egy kutyát valahonnan, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem tenyésztővel van dolgod, hanem szaporítóval, aki rád hárítja az összes olyan költséget és feladatot, ami egyébként rá várna.