5 gondolat, amit mindenki azonnal megért, akinek macskája van

Írta: ,

Sosem fogom megérteni őket. De talán nem is kell. Így szeretem a macskámat, ahogy van, és tudom, hogy ő is engem. És az egészben az a legszebb, hogy mit sem változtat az egészen az, ha néha végigfut a fejemen, hogy kivágom az ablakon.

Vasárnap reggel van, és végre békében aludhatnál, de reggel 5-kor valaki beleüvölt az arcodba.

Kaja van, víz van, igazából semmi gond, csak gondolta, csekkolja, élsz-e még.

Oké, semmi gond, nincs még olyan távol a REM-fázis, vissza tudsz aludni… Tudnál, ha 15 perc múlva, éppen, ahogy szenderegni kezdesz, nem jönne újabb vernyogás.

Ezen a macskán csak szundi gomb van, kikapcsoló nincs?

Végül reggel fél 7-kor feladod, és felkelsz, kislattyogsz a konyhába kávét csinálni, és éppen mire kimegy az álom a szemedből, visszatérsz a hálóba arra, hogy a macska gyakorlatilag kómában fekve horkol az ágy közepén.

Oké.

Kávé bekészítve, szemüveg megtisztítva, jegyzetek a számítógép mellé rendezve, és akkor most készen is állok arra, hogy belevessem magam abba a nagyon fontos esszébe, aminek a megírására az egész napomat szántam.

És természetesen ezt a pillanatot találja a legmegfelelőbbnek arra, hogy ráfeküdjön a billentyűzetre.

Persze, nem is értem, miért gondolom, hogy az én munkám, amiből a fizetés jön, amiből mindkettőnk kajáját veszem, egy pillanatra is fontosabb lenne annál, hogy ő éppen ITT akar aludni.

Nem, máshol nem jó. Csak itt.