A barátok a pozitív énünket türközik? Szakértővel a barátság fontosságáról

Írta: ,

Barátokkal a legtöbben rendelkezünk – sokaknak vannak olyan barátai, akik már gyermekkoruk óta velük vannak, de egy-két szorosabb barátságot felnőttként is kialakíthatunk. A barátságok, barátaink nem csak azért vannak, hogy szabadidőnkben jól szórakozhassunk, pszichológiai szempontból ennél jóval többet adhatnak nekünk, és természetesen mi is nekik. Szakértőkkel beszélgettünk arról, miért fontos, hogy baráti kapcsolatokat is fenntartsunk.

Az ember evolúciós örökségénél fogva társas lény, így pszichés apparátusa is úgy alakult, hogy szeressen és igényeljen csoportban lenni, közös tevékenységeket végezni.

– Alapmotivációink egyike a valahová tartozás vágya, a kirekesztés pedig rendkívül erős negatív hatást gyakorol mindannyiunkra, - tudtuk meg Horányi Esztertől, a Most Pszichoterápiás Központ pszichológusától, klinikai szakpszichológus jelöltjétől.

A családon és a párkapcsolaton túl a barátaink jelentős szerepet kapnak identitásunk, énképünk megalapozásában, önértékelésünk megfelelő szinten tartásában, ezáltal mentális egészségünk megőrzésében.

– Ha végiggondoljuk, hogy milyen tulajdonságok mentén definiálnánk önmagunkat, általában azzal szembesülünk, hogy a legtöbb személyiségjegyünk társas kapcsolatok nélkül értelmezhetetlenné válna – például barátságos, segítőkész vagyok –, a barátok pedig jellemzően énünk pozitív aspektusait tükrözik vissza. Ebből következik, hogy a velük töltött idő a pozitív énkép kialakításán és az önbizalomnövelésen túl számos kellemes érzelemmel jár együtt, így alapvető rekreációs forrást jelent – magyarázta a szakember.

Segítik a családról való leválást

A csecsemő és a kisgyermek társas kapcsolatai eleinte csak a családra korlátozódnak. A viszony itt alapvetően aszimmetrikus, természetes módon a kisgyermek kap, viszonzást a felnőttek nem igényelnek. A szocializáció során, óvodába kerülve a kisgyermeknek viszont számos társas szabályt el kell sajátítania, pszichés érésével párhuzamosan így lesz képes később olyan barátságok kialakítására, amelyekben már a kölcsönösség a meghatározó.

– Ha megnézzük az óvodások játékát, azt látjuk, hogy kiscsoportban a gyermekek még leginkább egymás mellett, de egyedül játszanak és bár már ekkor is központi szerepet kap, hogy éppen kit tartanak barátjuknak, ennek a mélysége csak később alakul ki. Középső csoportos kortól kezdve a gyerekek fokozatosan megtanulnak együtt játszani, fogalmi tudásuk, érzelmi érettségük fejlődik, az ekkor kialakuló barátságok minősége változik.

Kialakul a lojalitás, a játszópajtásokhoz való hűségesség, de szimpátiájuk iránya még változékonyabb, általában közös tevékenység és érdeklődési kör mentén alakul. Iskoláskortól kezdve aztán, ahogy a gyermek gondolkodása is változik, a barátsághoz való viszonya is egyre közelebb kerül a felnőttek barátságfogalmához. Nyolc, tíz éves kortól a kortársak szerepe jelentősen megnő, serdülőkortól kezdve pedig, a családról való leválás és önálló identitás kialakításának időszakában elsődleges jelentőségűvé válik – fogalmazott Horányi Eszter.

Fontos, hogy barátainkat mi választjuk

A barátokkal való kapcsolat alapvetően más, mint a családunkkal való kapcsolat és ennek egyik oka az, hogy a barátainkat mi választjuk, a kapcsolati szabályokat közösen írjuk és a kötelezettségeink és elvárásaink is mások, mint a családi viszonylatban. Minden baráti kapcsolat különleges és egyedi, emellett azonban számos általános szociálpszichológiai jellegzetesség megfigyelhető barátaink kiválasztásában.

Barátokra nem azért van szükségünk, hogy valami hiányt pótoljunk, a barátság az életünk kiteljesedéséhez szükséges, a barátság a legegyetemesebb minden emberi érzelmi kapcsolat közül.

– Önmagunkhoz hasonló barátokat választunk, mert az ilyen emberek ismerősek, megérthetők, kiismerhetők, biztonságot nyújtanak és további fontos szempontként valószínűleg kedvelni fognak minket. Családtagjainkkal nem biztos, hogy a genetikai hasonlóságon túl gondolkodásmódunk, attitűdjeink és értékrendünk is annyiban egyezik, mint az általunk választott barátainkkal, ebből adódóan az észlelt közelség is más – árulta el a pszichológus, akit arról is kérdeztünk, miért jár sok esetben nagy nehézséggel feldolgozni egy tönkrement barátságot.

A szakember szerint ha elveszítünk egy számunkra fontos személyt, az mindenképpen pszichés, érzelmi megterheléssel jár. A barátaink nem csak szabadidős partnerek, akikkel kellemesen el tudjuk tölteni az időt, hanem önmeghatározásunkban, lelki egyensúlyunk fenntartásában is jelentős a szerepük.

– Egy szoros, közeli barátság megromlása, a barát elvesztése tehát valódi veszteségként jelentkezik, melynek feldolgozása adott esetben hosszabb időt igényel és intenzív érzelmeket von maga után - tette hozzá.

A barát elfogad olyannak minket, amilyenek valójában vagyunk, minden embernek szüksége van olyan kapcsolatra, amelyben következmények nélkül lehet őszinte, vállalni tudja önmagát, örömét, becsvágyát, lázadásait, hibáit, félelmeit, bűneit

Következmények nélküli őszinteség

A barátság minden közösségi kapcsolatunk közül a legnemesebb, ugyanis megvéd az elmagányosodástól. Barátokra nem azért van szükségünk, hogy valami hiányt pótoljunk, a barátság az életünk kiteljesedéséhez szükséges, a barátság a legegyetemesebb minden emberi érzelmi kapcsolat közül, mondta el nekünk Arany Gabriella, pszichológus.

– A barát elfogad olyannak minket, amilyenek valójában vagyunk, minden embernek szüksége van olyan kapcsolatra, amelyben következmények nélkül lehet őszinte, vállalni tudja önmagát, örömét, becsvágyát, lázadásait, hibáit, félelmeit, bűneit. Szükséges egy olyan kapcsolat, amelyben sikereinek őszinte támogatását, elismerését, és megértését remélheti – magyarázta a pszichológus.

A barátság véleménye szerint nem haszonleső kapcsolat, hiszen nemcsak az fontos, amit a másiktól kapni szeretnénk, hanem legalább annyira fontos az is, hogy mi mit nyújthatunk neki. A barátok között lennie kell bizonyos hasonlóságnak és különbségnek is.

– Ha először találkozunk valakivel, akiről nagyon keveset tudunk, ennek ellenére máris rokonszenvet érzünk iránta, próbálunk úgy viselkedni, hogy felhívjuk a figyelmét magunkra. Ez az első szikra, amely segítségével az igazi barátság tüze fellobbanhat, és azután dacolhat az élet minden viszontagságával. Hogy egy ilyen szikra egyáltalán kipattanhat, azt bizonyítja, hogy a barátság jórészt önkéntelen, belső indíttatásból fakad, akárcsak minden más érzelem. Tudatosan talán még semmit sem tudunk a másikról, de a tudatalattink már felismerte benne a lehetséges barátot, észrevette azokat a közös vonásokat, amelyek összekötnek bennünket – fogalmazott Arany Gabriella.