"Áldatlan" állapot: a védőnő tanácsai az első trimeszterre

Írta: ,

Sok kismama aránylag későn kerít sort az első védőnői konzultációra, legalábbis csak akkor megy el, amikor már lecsengtek az első komoly és nehézkes kedélyállapot-változások. Pedig a többség számára óriási segítség lenne, ha a kezdeti sokk vagy öröm után szinte rögtön megkapnák azt a támogatást, amire szükségük van!

Bár az ország különböző részein eltérőek lehetnek az eljárások, általában akkor mehetsz el a számodra kijelölt védőnőhöz, ha a nőgyógyászodtól megkaptad az első papírodat, amin ott díszeleg a „bizonyított terhesség” felirat.

Erre azonban csak ritkán kerül sor az elején, hiszen az első nőgyógyászati konzultációt a terhesség 6-7. hetére javasolják, tehát 2-3, esetleg 4 héttel azután, hogy pozitív lett a teszted. Ám még ekkor sem feltétlenül küldenek el rögtön a védőnődhöz! 

Könnyen megeshet, hogy már csaknem a végére érsz a kritikusnak ítélt első három hónapnak, mire végre eljutsz annak a személynek a megismeréséig, aki az egész várandósságodat és gyermeked első életéveit is végigkíséri.

Kovács Zsuzsanna védőnő sem tartja ideálisnak a jelenlegi helyzetet, legalábbis nem az első gyermeküket váró nők esetében. Elmondása szerint a leggyakoribb gond a kezdeti időszakban az szokott lenni, hogy a kismamák korántsem azzal szembesülnek, ami a köztudatban él a terhességgel kapcsolatban: a meglepettség és a felhőtlen öröm csak rövid ideig tart, utána pedig egy elég nehéz időszak következik. A következőkben az ő tapasztalatait és tanácsait olvashatjátok.

Ki merészeli ezt áldott állapotnak hívni?

Többször előfordult már, hogy a kismamák teljesen lehangoltan és kimerülten kerültek hozzám, de többségük az első néhány alkalommal négyszemközt is csak nehezen beszél arról, ami a lelkét nyomja. Sajnos manapság szinte elvárás, hogy mindenki örömmámorban úszva éljen várandósként, ám erre gyakran nem kerül sor az első trimeszterben. A kismamák 75%-át érintik a rosszullétek, amik sokszor egész nap tartanak, időről-időre újra felbukkannak, teljesen ellehetetlenítve a normális, nemhogy a kiegyensúlyozott közérzetet. Általánosnak mondható a hihetetlen fáradtságérzet is, márpedig hányingerrel, iszonyú puffadással és álomkórral küszködve meglehetősen nehéz tökéletesen teljesíteni a hétköznapokon, pláne titkolni a terhesség meglétét, amíg a komplikációmentesség egészen bizonyossá nem válik. 

Tehát az első és legnehezebb dolog, amivel meg kell küzdeniük a kismamáknak, hogy az elképzelések és elvárások gyakran egyáltalán nem találkoznak a valósággal. Sajnos vannak, akiknél ez bűntudattal párosul, pedig jóval ritkább az olyan anyuka, aki már az első pillanattól különlegesnek érzi magát, és nem küzd nehézségekkel, panaszokkal. Inkább a későbbiekben, a kerekedő pocak és az első, érzékelhető mozdulatok hatására indulnak be az anyai ösztönök. (Vagy csak a szülés után, ez sem ritka.)

Lehet bármit kezdeni a rosszullétekkel?

Sajnos megesik, hogy csak az idő segít a rosszulléteken. Sokszor előfordul, hogy az anyukák éppenséggel kilókat fogynak a várandósság elején, ugyanis rendszeresen hánynak és étvágytalanok. Mások már ilyenkor is híznak, hiszen éppen az evés az, ami csillapítja az émelygésüket – mindkét véglet normálisnak számít. A „szokásos” reggeli rosszullétek ellen bevált tanács, ha az anyukák még fekve, az ágyban elfogyasztanak pár kímélő falatot és isznak egy keveset, csak ezután, lassan kelnek fel. Hatásos hányinger ellen a gyömbér (akár teába reszelve, akár ízesített keksz formájában), de pár korty szénsavas víz vagy üdítő, és persze a pihenés, fekvő testhelyzet is rengeteget segít. 

Emellett még javasolni szoktam az anyukáknak, hogy hagyatkozzanak a megérzéseikre, és ha jéghideg kakaót kívánnak sonkás meleg szendviccsel, vagy éppen krumplipürét kovászos uborkával, akkor azt fogyasszák. A szervezet ilyenkor ösztönösen súg, érdemes támaszkodni rá. 

Azt is meg szoktam kérdezni, hogy milyen vitamint szednek, hiszen előfordulhat, hogy éppen a tabletta hatására alakul ki náluk a hányinger. Alkalmanként szükség lehet a váltásra, illetve célszerűbb a vitaminpótlást estére, nem pedig a reggeli órákra időzíteni – így arra is nagyobb esély van, hogy a hatóanyagok valóban fel tudnak szívódni, és nem távoznak idő előtt a szervezetből.

Hangulatváltozások, testi átalakulások

A stressz és idegesség okozta hangulatingadozásokra a probléma súlyosságától függően főleg fokozott magnéziumpótlást szoktunk javasolni. Na és persze a beszélgetést! Sajnálattal tapasztalom, hogy gyakran éppen a védőnők, ismerősök azok, akik még tovább stresszelik a kismamákat, pedig előbbiek esetében különösen fontosnak tartom a baráti kapcsolat kialakítását! Az őszinteség és a bizalom nagyon fontos. Én például mindig elmondom, hogy normális, ha az anyuka mindenen sírna (vagy sír is), és az is, ha „nem tudja hova tenni” ezt az egészet. Érti, de valahogy mégsem fogja fel, hogy a pocakjában egy önálló kis élet növekszik. Sokszor azok is megrettennek, akik tervezték a gyermeket, hát még, akik nem! Ezt az óriási felelősséget egészen más elképzelni, mint átélni, és ez az érzés szintén sok nőben aggodalmat, bűntudatot kelt. Ha már az elején tisztázzuk, hogy ezeken a folyamatokon szinte mindenki átesik, akkor az anyukák megnyugszanak, és szép lassan átengedik magukat a második trimeszter szépségeinek. 

Ami a testi átalakulásokat illeti, az első időszakban még nem túl nehéz velük megbarátkozni. A nadrágok szorossá válhatnak, ami egyelőre nem a babának, hanem a puffadásnak „köszönhető”. Azonban már ekkor is érdemes csípőnadrágokra (derékmelegítővel), vagy magas derekú cica – és kismamanadrágokra váltani, ugyanis a hányingert a szoros ruha is kiválthatja. Szinte általános tünet a mellek megnagyobbodása, amit sokan kitörő örömmel fogadnak, de a keblek gyakran annyira érzékenyek, hogy még a melltartó viselése is fájdalommal járhat. A szakirodalom csak a 18-20. héttől javasolja a testápolók, olajok rendszeres alkalmazását, hiszen valóban ilyenkor indul meg igazán a pocak növekedése. Én azonban ajánlani szoktam a kismamáknak, hogy minél hamarabb kezdjék el a hidratálást, hiszen a súlygyarapodás, a mellek növekedése senkinél sem egyforma. A várandósság alatt egyébként is általános a száraz, húzódó bőr, és bizony nem ritka, hogy az érzékeny területek (pl. a mellbimbóudvar) akár meg is repedhetnek, ha az alapos hidratálás elmarad. Ráadásul sokkal könnyebb lesz később az anyukák dolga, ha már az első trimeszterben a napi rutin szerves részévé teszik a külső hidratálást. Ezt tekinthetik egyfajta jutalomnak, kényeztetésnek, ami kamatostul meg is térül majd (sokkal kisebb lesz az esélye a bőr kirepedezésének, a striák kialakulásának). 

A puffadást a trimeszter végén lassan felváltja a szépen gömbölyödő és jól kivehető kismamapocak, az anyukák igen jelentős része hátrahagyja a rosszulléteket, és persze döntő pont a 12. hetes kötelező ultrahang is, ahol a leendő szülők egy ficánkoló, teljesen babaforma magzatot pillanthatnak meg a monitoron. Ez mérföldkő a váradósság során, többek között azért, mert rendkívül megnyugtató, hogy jók az eddigi eredmények, és nem „szükséges” tovább titkolni az áldott állapotot. Ezzel a legtöbben el is felejtik a kezdeti nehézségeket, és élvezik az egyébként valóban kényelmes és sok-sok szépséggel járó második trimesztert.