Végleges lemondás
Én el nem tudom képzelni, hogy adódjon olyan élethelyzet, amiben lemondjak a kutyámról, de van olyan ismerősöm, aki így döntött. Hozzá kell tennem, neki eleve nem is kellett volna kutya mellett döntenie, mert sem a munkája, sem a lakhelye nem volt ehhez ideális. Annyi viszont a mentségére szóljon, hogy gondos gazdát keresett neki. Nem adta oda az első jelöltnek és főleg nem dugta be egy menhelyre.
A szakítás is egy nem várt élethelyzet és olyan esetről is tudok, amikor éppen a különválás miatt mondott le a páros egyik tagja az állatról. Nem is igazán volt más választása: a kapcsolat megromlott, ő pedig külföldön dolgozott. Eleve csak azért vállalhatott kutyát, mert a párja itthon foglalkozott vele, alapvetően tehát ő volt a gazdája.
Fel kell ismerni, ha nem tudod semmilyen formában biztosítani a közös kedvencnek a szükségleteit és a boldogságát, hiszen ekkor tényleg a lemondás az egyetlen járható út.
Bárhogy is döntötök, fontos, hogy az állatok számára a változás épp olyan megterhelő lehet. Sőt, nekik még el se tudjuk magyarázni, mi történik, ezért előfordulhat, hogy a bennük keletkező stresszre nem várt viselkedésformákkal reagálnak.
Akárcsak a gyermekek, úgy a házi kedvencek esetében sem a fenyítés, a szigor a megoldás.
Következetesen kell kialakítani számukra egy új, kiszámítható rendszert, napirendet, amihez alkalmazkodhatnak. Ez hozza meg számukra újra a megnyugvást és a bizalmat.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!