Lényeges lenne, hogy a természet szeretete idős korban is megmaradjon
Mindazonáltal a környezeti tényezők is fontos szerepet játszottak, az egyének közötti különbségek több mint felét ezzel magyarázták a szakértők. Kiderült, hogy a természetorientált emberek akkor is aktívan keresik a szabadban töltött időt, ha azért el kell utazniuk. A városi környezetben élő emberek viszont érthető módon kevesebb környezeti élményben részesültek, pl. azért, mert korlátozott volt a hozzáférésük a parkokhoz.
Az életkor előre haladtával ugyancsak csökkent az öröklődés jelentősége. Ezt annak tulajdonították a kutatók, hogy idősebb korban egyre több az egyedi feltétel, körülmény, ami nem biztos, hogy kedvez a szabadban levő időtöltésnek. Pedig ennek nagy jelentősége lenne az idő múlásával is. A természetben töltött idő ugyanis lassítja a kognitív hanyatlást, javítja a mentális jólétet és a krónikus betegségek esélyét szintén csökkenti.
„A természetben eltöltött idő jobb egészséghez és nagyobb jóléthez kapcsolódik”
– mondta Chang.
Tudjuk tehát, hogy az ember természetben való tartózkodási vágyát a gének és a személyes tapasztalatok egyaránt befolyásolják. Bár nagyon jelentős a gének szerepe a kutatók szerint, még többet nyom a latban az, milyen élményekkel gazdagítjuk a gyermekeinket. Ha jó példát mutatunk számukra, hagyjuk, hogy minden nap időt töltsenek a szabadban és aktív programokra bátorítjuk őket, akkor kellemes élményekkel gazdagodnak majd. Ez pedig nem csak az ő mentális és fizikális egészségüket alapozza meg. Azt is befolyásolja, milyen géneket örökítenek tovább az unokáinkra. Olvass még a témában
