Fájdalomcsillapítók
Ettől a naptól kezdve következett csak az igazi kálváriám. Mivel hivatalosan semmi bajom nem volt, úgy is tettem, mintha ez így lenne. Sajnos azonban a fájdalom nem tűnt el, csak átvándorolt. Most a hasam bal alsó része kezdett fájni annyira, hogy kettesével kapkodtam a fájdalomcsillapítókat. Eltelt így kb. két hét. Az egész egyre rosszabb lett.
Március 24.
Újabb borzalmas görcs, ám most nem mentünk az ügyeletre, csak felhívtam egy belgyógyász ismerősömet, aki azt mondta, egy sebészet nem lenne rossz. A sebészek nagyon képben vannak, jó lenne, ha látna egyikük. El is rohantunk a helyi rendelőintézet sebészetére, ahol egy kicsit várni kellett. Már ülni is nehéz volt, sírhatnékom volt, mire bejutottam. A doktornő azzal a furcsa nézéssel nézett, amivel első alkalommal a sürgősségin a doktor.
Minek jöttem, ez urológiai probléma – vágta oda. Én már elsírtam magam, erre kissé megenyhült és feltápászkodott, hogy megvizsgál. Végigkopogtatta a vesémet (nem fájt), majd azt mondta, hogy ez vesebaj, adjak vizeletmintát a labornak, majd menjek át a röntgenre, onnan meg az urológiára. (Tessék???) Leadtam a vizeletet, onnan átnyomultam a röntgenre, ahol kiderült, hogy nincs vesekövem. Olvass még a témában
Az urológiai rendelésre délutánig kellett volna várnom, de a fájdalom miatt a férjemmel úgy döntöttünk, nem várunk, irány a sürgősségi. Újra. Most nem voltam olyan szerencsés, hogy kevesen legyenek. Rengetegen vártak ellátásra. Ennek ellenére minden orvos, asszisztens, mentős mosolygott és kedves volt a betegekkel. Az előkészítő helyiségben most csak vérnyomást mértek, és megkérdezték, hogy miért jöttem, ha az urológiára küldött a sebészet előzőleg. Mondtam, hogy az elviselhetetlen fájdalom miatt jöttem, és azért, mert egyszer már hazaküldtek azzal, hogy semmi bajom.
Kiültettek a folyosóra, hogy várjak a vizsgáló orvosra. Két óra múlva be is jutottam egy doktornőhöz, aki szintén rezidens volt. Két másik rezidens is volt vele, akik csak angolul beszéltek. Ők végezték a feladatokat körülöttem. Vért vettek és EKG-t készítettek, majd vizeletet is kellett adnom. A vizsgálat után ismét váró. Kértem egy fájdalomcsillapítót, amit infúzió formájában kaptam meg. A vérvételi és vizeletleletemre megközelítőleg hét órát vártam egy helyben. Közben volt egy műszakváltás, és egy másik rezidens kapta meg a papírjaimat.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
