Gyerekkori emlékem az illatos radír, ami olyannyira elbűvölt, hogy legszívesebben beleharaptam volna. Persze nem tettem, de vannak, akik gond nélkül elfogyasztanak ennél kevésbé bizalomgerjesztőbb tárgyakat is. Vajon miért?
A meglepő táplálkozási zavarnak neve is van: pica, amely a szarka latin nevéből származik, utalva a kíváncsi és határtalan étvágyú madárra, amelyről tudjuk, hogy bármit képes megenni, amit tápláléknak vél. A betegség lényege, hogy az egyén sóvárog bizonyos dolgok után, amelyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra, tehát nincs tápértékük és megemészthetetlenek.
Az „étlapon” leggyakrabban homok, kréta, vakolat, szén, csikk vagy cigaretta hamu, papír, haj, ragasztó, gomb, fogkrém, szappan, mosogatószer, hintőpor, szivacs, vatta, de még üveg is szerepel és a lista közel sem teljes. Az érintettek szinte bármit képesek megenni.
Gyerekkorban kezdődik
Kiskorban normális szokás, hogy mindent a szájába vesz a gyerek, de ez még a tanulási folyamat, a környezet megismerésének a része. Idővel teljesen megszűnik az efféle késztetés. A probléma ott kezdődik, ha a gyerek másfél éves korára sem hagyja abba a tárgyak kóstolgatását vagy újra felveszi ezt a szokást.
A táplálkozási zavar mögött valamilyen pszichés tényező áll, gyakran társul viselkedési zavarral.
Stressz, érzelmi elhanyagolás vagy magányos gyerekkor ingerszegény környezetben gyakorta jellemzi a betegek hátterét, de a furcsa zavar oka valójában ismeretlen. Gyerekkori trauma vagy durva érzelmi behatás, esetleg kényszerbetegség is kiválthatja.
Életveszélyes szokás
Nehéz elképzelni, hogy a számunkra ehetetlen dolgok miért váltanak ki egyeseknél ellenállhatatlan vágyat arra, hogy megegyék őket. A betegek elmondása szerint viszont megnyugtató, eufórikus állapotot érnek el ezáltal. Éppen ezért nem hajlandók lemondani erről a szokásukról, még akkor sem, ha tisztában vannak annak egészségkárosító és életveszélyt okozó hatásaival.
A szervezetbe került tárgyak, anyagok a bél, nyelőcső és gyomor sérülését, bélelzáródást vagy mérgezést, fertőzést okozhatnak.
Előfordul, hogy műtétet kell végrehajtani a bajba jutott betegen, van, akinél bulimiával társul a kóros állapot. Egyes esetekben az olthatatlan vágy megszűnik, ha a beteg étrendkiegészítőket kezd el szedni. Náluk a kényszert valamilyen nyomelemhiány vagy vérszegénység okozta.
A kezeléskor érdemes első körben tehát a hiányállapotot kiszűrni, mert ezt a legkönnyebb kezelni. Ha a pica szindrómának pszichológiai oka van, szükség lehet pszichoterápiára is, mint általában az étkezési zavaroknál, amelyek a hiányos önértékelés nyomán alakulnak ki nagyrészt. A táplálkozás feletti kontroll érzése visszaadja a beteg önbizalmát. Ekkor úgy érzi, végre valamit ő irányít az életében, épp ezért mond le olyan nehezen káros és veszélyes étkezési szokásairól.