Szomorúság, szorongás és ingerlékenység – nem azok az érzések, amiket keresünk egy meghitt vagy éppen szenvedélyes együttlét során és főleg nem jutnak eszünkbe akkor, ha kielégítő volt a szeretkezés. Vagy mégis? A szakirodalom posztkoitális diszfóriának nevezi azt az állapotot, amikor ezek az érzések annak ellenére jelentkeznek, hogy az aktus közös megegyezésen alapult. A PCD-vel küzdő emberek erősen negatív érzéseket éreznek annak ellenére, hogy akár ők maguk kezdeményezték a szeretkezést.
A szexuális tevékenység után mégis feszültséget, rossz kedvet, ingerlékenységet és általános nyugtalanságot éreznek sőt, még a sírás sem ritka.
Megjelenhet zavartság, szégyenérzet, kimerültség (nem jóleső fáradtság). Sarah Melancon klinikai szexológus szerint a PCD nem egy új keletű probléma, már az ókorban is megfigyelték és fejlegyezték a jelenséget.
Mi áll a hátterében?
A PCD nagyon zavaró, hiszen ahogy arról már volt szó, egyébként harmonikusan, egészségesen működő kapcsolatokban (is) jelentkezik. Melancon szerint tudjuk, hogy a szexuális együttlét több fázisból tevődik össze, melynek csúcspontja maga az orgazmus. Ezt követi a feloldódási fázis, amiben visszatérünk a kiindulási szintre. Lényegében ez az, ami kiváltja magát a PCD-t, ezt a furcsa, csalódottsággal, meg nem értettséggel járó állapotot. Mivel a PCD-vel kapcsolatos kutatások ritkák, egyelőre nem is tudni pontosan, mi okozza a jelenséget. A mostani eredmények szerint pszichológiai, hormonális és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak abban, megjelenik-e és ha igen, milyen mértékben. Olvass még a témában
