A munkahelyi kiégés leginkább akkor alakul ki, ha úgy érzed, túl keményen dolgozol valamiért, aminek nincs is eredménye. A hosszú munkaórák, a motiváció hiánya pedig együttesen elveszi az örömet a tevékenységtől, ami végül frusztrációhoz, pesszimizmushoz és teljes kimerüléshez vezet. Ez a magánéletedben is hasonlóképp zajlik le, ha kizárólag te fektetsz energiát a kapcsolatodba, te állsz elő a programötletekkel, és mindig neked kell alkalmazkodnod a másikhoz. Egy idő után a folyamatos erőfeszítések hatására kiégsz, és azt érezheted, hogy már semmi kedved tovább küzdeni valamiért, ami nem is tesz boldoggá.
A legelső jele annak, hogy egy kapcsolatban felütötte a fejét a kiégés, az, hogy egyáltalán nem beszélgettek egymással.
Már nem érdekel annyira, hogy mi jár a párod fejében, és ha vitatkoztok (ami egyre gyakoribb lesz ennek hatására), nincs erőd leülni vele átbeszélni a problémát. Egész egyszerűen csak hátat fordítotok, és néhány napig inkább egymáshoz sem szóltok. És a legrosszabb, hogy ez a felállás különösebben nem is zavar titeket!
Külön sokkal jobb
Aztán eljön az a pont, amikor sokkal türelmetlenebbé váltok egymással szemben. Azok a vonások, amelyeket egykor cukinak és viccesnek találtál, most már inkább idegörlővé vált, de nincs energiád ezekkel foglalkozni.
Apropó energia! A párkapcsolati kiégés egyik nagy jele, hogy fizikailag és mentálisan sem vagy önmagad egy ideje. Legszívesebben csak aludnál vagy a kanapén pihennél, nincs erőd olyan filmeket nézni, amelyekhez gondolkodni is kell, sőt, a lakásból sem akarsz kimozdulni.
Ez nem introvertáltság (mert sokan azt gondolják, ha nincs kedvük senkivel találkozni, és inkább otthon ülnének, az ezt jelenti), hanem a kiégés kezdete, amit időben észre kell venni. Mert a fáradtság aztán magával hozza azt, hogy a pároddal sem fogsz közös programot szervezni. Mivel nincs türelmed hozzá, inkább annak örülsz, ha nélküled találkozik a barátaival, mert így magadra koncentrálhatsz, és még egy kicsit fel is töltődsz egyedül. Viszont amint hazaér, ismét feszültség telepszik rád, ami teljesen leszívja az energiádat.
Gyakran hallani emberektől, hogy a szakítás okának azt nevezik meg, hogy a partnerükkel kinőtték egymást, és inkább lakótársak lettek, mint szerelmespárok. Ez viszont nem mindig a szerelem elmúlása miatt alakul ki: sokszor a párkapcsolati kiégés áll a háttérben!
Ha egyáltalán nem fordítotok figyelmet arra, hogy a hétköznapokat megfűszerezzétek, az állandó rutin unalomhoz, az unalom pedig kiégéshez vezet.
Olyan ez, mint mikor egész hétvégén a kanapén ülsz pizsiben, és csak sorozatokat nézel; mire beköszönt az este, talán még álmosabb és fáradtabb vagy mentálisan, mint ha mozogtál volna, annak ellenére, hogy tényleg semmit sem csináltál. Ugyanez igaz a kapcsolatokra is! Ha nem csináltok közösen programokat, még inkább elegetek lesz egymásból!
Egyedülállókkal is megesik
Érdekesség, hogy nem csak a pároknál alakulhat ki kapcsolati kiégés. A szinglik körében ugyanúgy jelentkezhet, leginkább egy csalódás, sikertelen kapcsolat után, amibe ők maguk rengeteg energiát fektettek. Egy ilyen szituációban érthető, hogy elmegy a kedved egy időre a randizástól, ám van néhány jel, ami arra utal, hogy ennél azért komolyabb a helyzet.
A kapcsolati kiégésre utal az, ha a randi gondolatától szinte kiráz a hideg, annyira nincs kedved végigülni pár órát valakivel, aki nem is biztos, hogy tetszik neked. Ezeken a találkozókon szinte unatkozol, mert egyáltalán nem kelti fel senki az érdeklődésedet, még annak ellenére sem, hogy egyébként szimpatikus a férfi, aki az asztal túloldalán ül.
A szerelem kérdéskörében egyre pesszimistább leszel, és meggyőződéseddé válik, hogy örök boldogság, Nagy Ő és minden, ami ezzel jár, csak a képzeletünk szüleménye.
Úgy véled, nem érdemes beleélni magad a szerelembe, mert úgysem talál viszonzásra, és biztos vagy benne, hogy a legtöbb házasság úgyis válással fog végződni. Ezek a jelek mind azt erősítik meg, hogy párkapcsolati kiégéssel küzdesz, ami meggátol abban is, hogy egyáltalán rátalálj az Igazira a későbbiekben.
Mi lehet a megoldás?
Szingliként és kapcsolatban élőként eltérő módon lehet tenni a kiégés ellen. Előbbi esetben a legjobb döntés, ha egy szakítás után időt adsz magadnak arra, hogy egyedül legyél. Kár eröltetni a randikat, ha úgysincs hozzá kedved, és a külső nyomásnak (például a szüleid vagy barátaid noszogatásának) inkább hátat kell fordítanod.
Érdemes az életednek egy másik területére koncentrálni, belevetni magad a munkába vagy a szabadidőd hasznos megtervezésébe, hogy ezúttal ne a szerelem és annak hiánya legyen állandóan az eszedben. Olyan ez, mintha hetekig minden nap csak tésztát ennél; egy idő után már rá sem bírnál nézni, igaz? A szerelemmel sincs ez másképp, ezért fontos, hogy adj magadnak időt és egy kis szünetet!
Ami a kapcsolatban élőket illeti, a szünet itt is fontos hatással bír. Persze szó sincs arról, hogy egy időre szakítanotok kellene; inkább az kell, hogy több szabad teret adjatok egymásnak.
Ha valakivel nem tudunk mindig együtt lenni, annál jobban várjuk a közös időt, úgyhogy ha lehet, az elkövetkező hetekben próbáljatok meg függetlenedni egymástól.
Töltsétek külön a hétvégét, esetleg a hétköznapokat is (ha nem éltek együtt), és amikor találkoztok, tényleg aktív programot csináljatok. Egy időre mellőzétek az otthonülős, tévénézős estéket, és élvezzétek ki a nyarat. Ismerjétek meg egymást újra, kérdezzetek rá azokra a dolgokra, amiket még nem tudtok például egymás gyerekkoráról, hobbijairól, munkahelyi barátairól. Mindig van új a nap alatt, csak meg kell találnotok!
