Most pedig ott leszünk egy térben, húsz évvel később. És felmerül a kérdés: mit kezdjek ezzel a helyzettel? Mit mondjak neki, ha rám mosolyog? Ha úgy beszél hozzám, mintha semmi sem történt volna?
Az első, ösztönös válasz az, hogy most, már felnőttként, elmondjak neki mindent, rázúdítsam az összes fájdalmamat. Hogy végre kimondjam mindazt, amit akkor nem tudtam. Hogy szembesítsem azzal, milyen hatással volt rám. Hogy legalább egy pillanatra meginogjon benne az a kép, hogy ő egy jó tanár volt. Mert nem volt az.
De ha őszinte vagyok magamhoz, ez a vágy inkább szól az elégtételről, mint a gyógyulásról. Olvass még a témában
Ezért ismerkedsz nehezen a születési hónapod szerint
Tökéletes egyensúly vagy váratlan flört? Ezt tartogatja a Mérleg hava a szerelmi életedben
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a hónap szülötteivel, a Mérlegekkel
Beírtam a naptáramba, hogy „spontaneitás” – Így egyensúlyozok a kreatív énem megőrzése és a teendőim között
A pszichológia szerint az egyik legnagyobb tévhit, hogy a továbblépéshez szükségünk van lezárásra. Hogy beszélnünk kell azzal, aki bántott, hogy meg kell hallanunk a bocsánatkérését, vagy legalább el kell jutnunk a megbocsátásig.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
