Amennyire lassú és monoton volt 2020, annyi újdonságot tartogatott az összeesküvés-elméletek gyártók és hívők számára.
A saját magunk számára előnyös félretájékoztatásoknak hiszünk
Az összeesküvés elméletek hívői többnyire nem bíznak a hatóságokban, ráadásul a közösségi médiában jelenleg is zajlik a félretájékoztatás cenzúrája. Ez utóbbi sokak szerint aláássa a szólásszabadságot, valamint tovább növeli a hatóságok iránti bizalmatlanságot.
A mostani helyzet pedig ékes példát kínál arra, hogy az új információk megjelenésével időnként megváltoznak a tudományos eredmények, nézetek. Ezt még tovább fokozza a bizonytalanságérzetet – és egyúttal megerősíti azt, hogy az összeesküvés elméletek gyártóinak van igazuk.
Ezt tovább rontják a különböző, politikai lépések, amiket a pártok, irányzatok a saját céljaik, nem pedig a közösség érdekében lépnek.
Ezek a helyzetek alkalmanként igazságtalan körülményekhez vezetnek (pl. ki kaphat oltást, és ki nem, ki tarthat nyitva és ki nem). Márpedig amikor bizonyos csoportok, közösségek hátrányos helyzetbe kerülnek a közösségi döntések miatt, akkor az ugyancsak hatást gyakorol az összeesküvés elméletek erősödésére.
Amikor néhány embert hasonló okok miatt ér igazságtalanság, ők hajlamossá válnak a csoportosulásra, arra, hogy más szempontokat vegyenek figyelembe, mint az átlag. Erre pedig tökéletes felületet kínál a közösségi média.
Az ilyen körülmények növelik annak valószínűségét, hogy az emberek a saját csoportjuk számára előnyös félretájékoztatásoknak higgyenek, saját hitükben újra és újra megerősödjenek, míg a további információkat egyszerűen ignorálják. Ezt hívhatjuk megerősítési elfogultságnak. Az emberek hajlamosak olyan információkat keresni és hinni, amelyek megfelelnek az elképzeléseiknek, és rugalmatlan, polarizáló hiedelmekhez vezetnek.