Az alvás már luxus, a tengerparti könyvnek csak az első három oldala van állandó ismétlésben, miközben a fejem újra és újra átpörgeti az otthoni teendők listáját.
Még egy héttel ezelőtt az irodában ültem, a feladatok pedig egymás után tornyosultak az asztalomon. Miután végül mindent lezártam, várt a szabadság. De miért olyan nehéz ezt tényleg szabadságnak érezni? Talán ezért történt, hogy azon a napon Dubrovnik egyik csendes utcáján sétálva egyszer csak rájöttem: valami nincs rendben.
Az agyam nem tudta elfogadni, hogy ez az idő most csak rólam szól, és nem az otthoni kötelezettségeimről.
Nem volt könnyű az első napokban kikapcsolni
Ahogy a habok a kavicsos partot nyaldosták, a szívem ugyanilyen ütemesen vert, mintha valami fontos dologról lemaradnék. A város szépsége nem tudott erősebb lenni a belső feszültségemnél. Beletelt néhány napba, mire sikerült feltartóztatni az állandó digitális jelenlétre való kényszert, és elfogadni, hogy nem történik semmi katasztrófa, ha valóban pihenek. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
