Wass Albert mondta: „Soha az ember meg ne alázza magát, még akkor se, ha azt hiszi, hogy ezzel valamit elérhet, amit különben sem sikerülne elérnie. Az emberi méltóság mindennél előbbre való, s nem szabad áruba bocsátani, mert az ember csak kellemetlen perceket s utólagos szégyent meg bosszúságot vásárol vele.”
Mit nevezünk emberi méltóságnak?
Az emberi méltóság olyan minimális elismertséghez való jog, ami biztosítja, hogy egy ember, emberi mivoltát senki se vonhassa kétségbe, a tiszteletet megkövetelhesse.
A személyhez fűződő jogok védik az emberi méltóságot, melynek felrúgását szankcionálják. Minden embert megillet az emberi méltóság joga.
Az már más kérdés, hogy hol vannak a határok, ahogy az is kérdés, hogy miért nem vonatkozik ez a jog a Föld népességének nagy részére, és miért nem történik ezügyben semmi.
Az emberi méltóság részei
– önazonossághoz való jog, tehát a vérségi származás kiderítéséhez való jog,
– önrendelkezéshez való jog, ilyen például a házasságkötéshez való jog,
– cselekvési szabadság, tehát nem vagyunk korlátozhatóak személyi szabadságunkban, oda megyünk, ahová akarunk,
– magánszféra védelme, ilyen például a levéltitok,
– szociális biztonsághoz való jog, tehát jogunk van olyan életet élni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva.
Kiegészítésként: senkit sem hagyhat az állam éhen halni, mert az ellentétes az ember méltóságával.
A női méltóság
A férfi és női szerepek összemosódása, az etikai normák nagyfokú figyelmen kívül hagyása miatt sajnos a női méltóságon igen nagy csorba esett.
Felelőssé tehetnénk ezért a férfiakat is, de a helyzet az, hogy kivívtuk magunknak azt, hogy a férfiak így viselkedjenek velünk. A nők gyakran szégyenítik meg magukat viselkedésükkel.
Ám az elvárásaik ugyanazok maradtak: elismerésért kiabálnak, melyet előjognak tartanak.
A nők nagy része úgy beszél, mint a „kocsis”, női tulajdonságaikat gátlástalanul fegyverként használják előrejutásuk kapcsán.
A női méltóság megőrzéséért viszont nem nagyon tesznek érdemi dolgokat. Ez a viselkedési norma alapvetően a neveltetésből adódik, melyen nehéz, de nem lehetetlen változtatni.
Az egészségügyben
Az elsősegélyben, az egészségügyben is van olyan fogalom, hogy emberi méltóság.
Ez az az alap, amit mindenképp meg kell őrizni a betegek kapcsán a gyógyítóknak, ápolóknak.
Nem csak hogy nem szabad visszaélni sosem(!) az egészségesség, a gyógyítás tudásának pozíciójával, hanem még akkor is szükséges betartani, amikor valaki már meghalt.
Ez a gyakorlatban például abban mutatkozik meg, hogy tisztelettel kell bánni a beteg és a halott testtel, azt mindig be kell fedni.
Ennek az az oka, hogy a meztelenség a maximális kiszolgáltatottság érzését kelti az emberben.
Az egészségügyi dolgozóknak a másik, beteg vagy halott embert, nem munkaként kell felfogni, hanem önérzettel rendelkező embernek, melyhez még halála után is joga van.
Gondolatok az emberi méltóságról
Szabó Magda így vélekedett: „Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság és fegyelmezettség, és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva, mi igazán baj, és mi csak bosszúság.”
Juhász Gyula is határozottan vélekedik erről: „Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem.”
Popper Pétertől: „Minden embernek joga van egy-két ajtót zárva tartani a lelkében, s ezt a jogát tisztelni kell az emberi méltóság nevében.”
És végül Michael J. Fox: „Az emberi méltóságot sárba lehet taposni, meg lehet tépázni, könyörtelenül ki lehet gúnyolni, de elvenni csak akkor lehet, ha megadja magát.”
Az emberi méltóság fontos dolog, talán a legfontosabb, kikerülhetetlen és szükségszerű. Mégis ez az a természetes jog, melyet – a világon bárhová is megyünk – a legnehezebb érvényesíteni…
