Azt hinnénk, akkor van a legnagyobb önbizalmunk, mikor a legjobban nézünk ki és még előttünk az élet, pedig nem a húszas éveinkben érezzük magunkat legjobban a bőrünkben.
Mi lehet a változás oka?
Dr. Ulrich Orth, a Berni Egyetem professzora szerint ez többek között azért van, mert ennyi idős korára az emberek nagy része már megtalálta „élete párját”, illetve a fiatalkorban elvállalt méltatlan munkák után végre magasabb pozícióban dolgozhat, jobb fizetésért.
Gyerekeik kezdenek önállósodni, neki pedig addigra kialakul stabil baráti körük és a családban is olyan emberekkel veszik körül magukat, akikre számíthatnak és pozitívan hatnak életükre. Ezek mind olyan tényezők, amelyek pozitívan hatna arra, ahogyan önmagunkat megítéljük.
Meglepő, de az átlagember 60 éves kora körül a legmagabiztosabb és ez az állapot a hetvenes-nyolcvanak éveinkig ki is tart. Utána van egy kis stagnálás, de visszaesés itt sincs. Idős korban nyugdíjba megyünk, a gyerekek addigra már régen kirepülnek és nincs szükségük ránk, így egy kicsit haszontalannak érezhetjük magunkat.
A megözvegyülés, a test látható öregedése és a kognitív képességek csökkenésétől való félelem szintén mind negatív faktor az önbizalomra nézve, hiszen senki nem szeret szembesülni egészsége hanyatlásával és nem szeretnénk a környezetünk terhére sem lenni.
Az időskori önbizalomvesztés elsőre ijesztőnek hangzik, de a kutatók szerint fontos megjegyezni, hogy ez nem csökkenés, hanem enyhe stagnálás. Dr. Orth szerint nem ritka, hogy egyesekben még kilencvenes éveikben is kitart a középkorban elért magas önbizalom. A jó hír tehát az, hogy bárhol is tartunk az életben, önbizalmunk csak növekedni fog, visszaesni viszont sosem.