Olyan társadalomban élünk, amely nagyon erősen koncentrál az egóra, a külsőségekre és arra, hogy ezeknek hogyan biztosíthatunk maximális figyelmet. Ilyen körülmények mellett nagyon nehéz megtanulni, miként szerethetjük önmagunkat igazán. Pedig ez lenne az egyik kulcsa annak, hogy minél ritkábban kerüljünk fájdalmas helyzetbe és kevesebb előítélet fogalmazódjon meg bennünk.
Aki önmagát nem szereti, az sokkal nehezebben nyílik meg mások irányába, főleg nem mondhatja el magáról, hogy elfogadja és szereti azokat, akiket csak távolról, félig-meddig ismer.
Nagyon sok oka lehet annak, amikor a nők harcolnak egymással és megpróbálják elnyomni, túllicitálni a másikat. A háttérben úgy látom, legtöbbször féltékenység és irigység áll. Ezek az érzések nem csak aktuálisan mérgezőek, nagyon sokáig jelen lehetnek az életben. Ráadásul gyakran akkor is ott ragadnak, ha teljesen alaptalanok, miközben elengedésük alapvető lenne a továbblépéshez.
Egy idilli világban nem kellene más nők miatt aggódnunk, mert támogató energiára számíthatnánk tőlük. Tudnánk, hogy bármi történik, támaszkodhatunk rájuk, nem kell tartanunk attól, hogy hozzájárulnak megbántásunkhoz, vagy ahhoz, hogy fájdalmat okozzanak nekünk. Milyen jó is lenne, ha azt éreznénk, hogy biztonságban vagyunk nőtársaink mellett, ha nem tekintenénk rájuk konkurenciaként… Olvass még a témában
Ehhez az egyik első lépés az lenne, hogy elfogadjuk sőt, tudatosítsuk magunkban, semmilyen szinten nem válik a javunkra az, ha másnak rossz.
Tényleg annyi örömöt tud adni a bosszú, egy pletyka elindítása, vagy a másik minden lépésnek nyomon követése, lealacsonyítása, hogy érdemes rá iszonyúan sok energiát áldozni? Esetleg jobban megérné ugyanezeket az energiákat a fejlődésünkre, a helyzet felismerésére szánni, ezzel is bizonyítva, hogy teljesen új szintet képviselünk nőként?
„Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak”
Hányszor hallottad már ezt? És hányszor tudtad alkalmazni a nehéz helyzetekben? Gyakran, a leginkább impulzív pillanatokban fikarcnyi esélyünk sincs arra, hogy végiggondoljuk, kívülről lássuk az adott szituációt, és ennek a tanácsnak megfelelően cselekedjünk.
Azonban nem csak másokkal lenne célszerű így bánnunk, hanem magunkkal is, miközben jó lenne, ha sikerülne pozitív hatást gyakorolni más nők életére.
Az apró, kedves bókok és tettek mindenkire építő, felvillanyozó hatást gyakorolnak. Teljesen más őszinte dicséretet kapni egy másik nőtől, mint egy férfitól. Annak ellenére, hogy utóbbi is jól esik, sokszor hátsó szándékot látunk mögötte – még akkor is, ha nem feltétlenül van. Sajnos, ez a megközelítési mód általánossá vált a nők közötti bókok tekintetében is, de talán még rosszabb értelemben. Míg a férfiaktól kapott bókok esetében flörtöt látunk, addig a nőktől bezsebelt kedves szavak hallatán, gyakran valamilyen alattomossággal kalkulálunk – és ez nagyon szomorú.
