Az elmúlt években minden szinten óriási kihívásokkal szembesültünk: életkörülményeink, bensőséges kapcsolataink és munkamódszereink is megváltoztak. Csoda, hogy ezek szorongásokat keltettek bennünk?
Ezek a tényezők egyesével is bőven elég feladatot tartogattak volna számunka, nemhogy így egyben. Azonban idővel, a hónapok múlásával valamennyire belerázódtunk a teendőkbe, megszoktuk az új életkörülményeket, hiszen az emberek híresek arról, hogy jól alkalmazkodnak.
Bár szinte kivétel nélkül, mindannyian arra vágyunk, hogy visszatérhessünk a régi menetrendünkhöz, amikor tényleg szembesülünk a nyitással, ismét szorongani kezdünk majd. Legalábbis ez várható az előrejelzések szerint, amit olyan szakértők erősítettek meg a Huffington Post-nak, mint Keeley Taverner, vagy Noel McDermott pszichoterapeuták.
Hazánkban már elkezdődött a nyitás. Jó látszik, hogy míg egyesek tárt karokkal, kételyek nélkül fogják fogadni a szabadságot, addig mások szorongani, stresszelni kezdtek – vagy éppen bosszankodni a védettségi igazolvánnyal járó előnyök miatt.
De vajon kell aggódnunk?
Keeley Taverner szerint nem, ugyanis a lezárási korlátozások körüli nyugtalanság és szorongás valójában természetes. Egyébként is normális, hiszen most újból változás előtt állunk. Tekintve azt, mi történt az előző évben, az lenne a furcsa, ha nem lenne fikarcnyi tétovázás sem bennünk.
Noel McDermott pszichoterapeuta is úgy látja, hogy az emberek a fejlődésük során kifejlesztettek egyfajta „pszichológiai túlélési eszközt” annak érdekében, hogy elkerüljék a veszélyhelyzeteket. Ez a túlélés szempontjából korábban nagyon hasznos volt, és egyébként alkalmazzuk is rendszeresen.
Gondoljunk csak arra, amikor meséket olvasunk a gyermekeinknek, sokszor „egészséges félelmet” ébresztünk bennük annak érdekében, hogy helyükön kezeljék a veszélyes élethelyzeteket. Most lényegében ugyanez történt velünk, felnőttekkel, csak nagyban. Elmondták, hogy amivel szemben állunk, az sokunk egészségére hátrányos lehet, tegyünk meg mindent, hogy elkerüljük a megfertőződést.
McDermott szerint a félelem normális, de rövidesen megkönnyebbülést tapasztalunk majd és nem fogunk a nyitás miatt szorongani. Addig viszont ezzel a nehézséggel szembesülnünk kell, ugyanis amikor elkerülünk valamit, megnyugszunk, hogy tettünk ellene, van ráhatásunk az életünkre. Aztán, amikor újra azt mondják, hogy már nincs miért aggódnunk, lecsengett a járvány, vagy éppen hat bennünk az oltóanyag, akkor ismét élénkebben érezhetjük a szorongást.